Az illiberális állam nem elsősorban közösen vallott értékekre épül, hanem az erőforrások kisajátítására, az intézmények gyengítésére és a társadalom folyamatos mozgósítására. A politikai mozgósítás középpontjában a kulturális és genderháborúk álltak, amelyek egyszerre szolgáltak a politikai lojalitás megteremtésére, az állami források hívekhez történő átcsatornázására, valamint a társadalmi megosztottság fenntartására.
Ez a stratégia három okból bizonyult különösen sikeresnek.
Először: a kormány a társadalmi nemek mesterszak akkreditációjának rendeleti megszüntetésével nem csupán a társadalmi nemek tudományának kiszorítását célozta, hanem annak társadalmi legitimitását, valamint tágabb értelemben a tudományos szabadságot is támadta. Az intézkedés figyelmeztetésként szolgált az egész magyar tudományos kutatói közösség számára, hogy jobb, ha csendben együttműködnek. A téma szakértői pedig külföldre távoztak vagy pályaelhagyásra kényszerültek.
https://hvg.hu/360/20251022_hvg-peto-andrea-orban-viktor-nougyei-interju-fidesz-nopolitika-novak-katalin
Másodszor: a nemek közötti egyenlőséggel, a reproduktív jogokkal és az emberi jogokkal foglalkozó civil szervezeteket az illiberális kormányzat módszeresen gyengítette. E szervezetek forrásokat és társadalmi legitimációt veszítettek, miközben gyakran külföldi érdekeket szolgáló szereplőkként bélyegezték meg őket. Ezzel párhuzamosan ugyanezeket a feladatokat, például a nők elleni erőszak elleni védelmet kormányközeli civil szervezeteknek vagy egyházaknak szerveztek ki, tovább erősítve a politikailag szelektív, függőségi viszonyokra épülő civil szféra kialakulását.
Harmadszor, és talán a legfontosabb: a genderháborúk kora elfedte a társadalmi újraelosztás és a közszolgáltatások válságát. Az iskolák, kórházak, gyermekintézmények és szociális szolgáltatások tartósan alulfinanszírozottak maradtak, miközben a közpénzeket más célokra és más zsebekbe irányították. A hiányzó állami beruházásokat a háztartásoknak kellett pótolniuk, elsősorban a nők fizetetlen gondoskodási munkáján keresztül. Az így mesterségesen előállított erőforráshiányt a nők láthatatlan munkája kompenzálta, gyakran saját idejük, szakmai előrehaladásuk, jóllétük és egészségük rovására.
