Amikor Ursula von der Leyen szeptember 16-án megtartja az Európai Unió helyzetét értékelő beszédét, Európa szempontjából rendkívüli jelentőséggel bíró pillanatban lép majd a pódiumra. A geopolitikai felfordulás – Putyin háborújától és Trump Amerikájától kezdve Kína felemelkedésén át a közel-keleti káoszig – politikai csatatérré változtatja Európa jövőjét, éppen akkor, amikor Franciaország, Lengyelország, Olaszország és Spanyolország sorsdöntő országos választások előtt áll, Németországban pedig egymást követik a meghatározó tartományi voksolások.
Az európai vezetők előtt tehát az Európa jövőjéért vívott küzdelem áll. Új kutatásunk arra enged következtetni, hogy talán alábecsülik ennek a küzdelemnek a valódi természetét: nem ismerik fel Európa központi szerepét az emberek gondolkodásában, és szem elől tévesztenek egy kulcsfontosságú választói réteget, amely nem illeszthető be az Európa-pártiak és az euroszkeptikusok merev felosztásába.
2026 májusában közel hatezer interjút készítettünk. Arra kértük a résztvevőket, hogy – saját szavaikkal – mondják el, mit jelent számukra Európa, hogyan állja meg a helyét ma, és milyennek látják a jövőjét húsz év múlva.
Az eredmények rávilágítanak arra a jelenségre, amelyet az európai „jövőkép hiányának” (imagination gap) nevezünk.
Az európaiak nagyrészt felismerték az előttük álló geopolitikai dilemmát. Értik, hogy Amerika kiszámíthatatlan, Oroszország fenyegetést jelent, Európának pedig sokkal önállóbbá kell válnia. Annak elismerése azonban, hogy Európának erősebbé vagy egységesebbé kell válnia, nem azonos azzal a meggyőződéssel, hogy képes is erre.
