Vidéki, roma munkáscsaládból származik – édesapja ács, asztalos és bádogos, édesanyja gyári munkás, takarító. Ám a hátterére nem hátrányként, sokkal inkább forrásként tekint. A képzőművészeti főiskola elvégzése után például jó ideig józsefvárosi háztetőket, téglafalakat festett.
Amikor Budapestre költöztem, a VIII. kerület számos részén laktam, és erős józsefvárosi identitás alakult ki bennem. Sokáig kerestem, milyen módon foglalkozzak a kerülettel, hogy elkerüljem a kliséket. Éppen a diploma utáni nyáron festettem több képet apámékról miközben dolgoznak, Bádogosok címmel, köztük volt A tízezredik cigiszünet. Aztán felfedeztem ezeknek a képeknek a hátterét, és elkezdett foglalkoztatni a háztető, a tűzfal mint téma. Sok-sok minden sűrűsödik benne: mély realizmus, hétköznapiság, a városi lét. Teljesen lecsupaszítottam ezeket a képeket. Minden zavaró tényezőt, vizuális zajt eltávolítottam: nincs vetett árnyék, égbolt, autó vagy felirat. Csak a tető, a téglafal.
Találó metafora. Ezzel a motívummal a mai napig dolgozik, és ebben gyökeredzik A cigány művész szorongása című műegyüttese, amellyel kitűnt a 2021-es OFF-Biennálén.
A műegyüttes köztéri installációból, manifesztumból, valamint egy performance-ból állt össze, és több szempontból is fordulópontot jelentett. Addig alapvetően a festészet, ettől kezdve egyre inkább a konceptualitás került a középpontba. Az installáció egy téglafalból állt, amelynek tégláiba szavakat véstem. A fal motívum több jelentésréteget is hordoz: megjelenik benne az építőipar és a munkásosztálybeliség, miközben kapcsolódik józsefvárosi képekhez is. A fal egyszerre jelképezi a biztonságot, a védelmet, ugyanakkor az akadályt, az elzárást és a kirekesztést is. Ezt a falat egy performance keretében vertem szét.
A cigány művész szorongása – falrombolás-performace a 2021-es OFF-Biennálén
Oláh Norbert
Oláh Norbert festőművész 1990-ben a Nógrád megyei Héhalomban született, középiskolai tanulmányait Egerben, az Eventus Üzleti, Művészeti Középiskolában végezte, ahol animációsfilm-készítést tanult. Majd felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakára, Radák Eszter osztályába, ahol 2016-ban diplomázott. Pályája korai szakaszában elsősorban Budapest VIII. kerületének épített környezete, tűzfalai, háztetői és hétköznapi részletei foglalkoztatták. Részletgazdag, realista festményein Józsefváros sajátos atmoszféráját és társadalmi rétegeit is megjelenítette. Diplomamunkájáért 26 évesen Gruber Béla-díjat kapott. Művészetének középpontjában az identitás, a művész társadalmi szerepe, a társadalmi egyenlőtlenségek, valamint a művészeti intézményrendszer és a hatalom viszonya áll. Festészetében a realizmus mellett az absztrakció és a konceptuális művészet eszközeit is alkalmazza. 2021-ben az OFF-Biennálén is bemutatkozott, 2023-ban a Ludwig Múzeum Vigyázat, törékeny! című kiállításán szerepelt. A portréfestészetet társadalomkritikus, ironikus és disztópikus környezetben értelmezte újra az Anakronisztikus sci-fi címmel 2024-ben az acb attachmentben rendezett önálló kiállítása. Ugyanabban az évben alakította meg a Cigánybűnözők elnevezésű roma dadaista művészcsoportot, amely szatirikus és kritikus módon reflektál a közbeszédre és a társadalmi előítéletekre. Korábban művészeti workshopokat szervezett hátrányos helyzetű gyerekeknek, jelenleg a Bura Galéria vezetője, ahol társaival progresszív roma művészeti programot valósít meg.
Akkor döntött úgy, hogy aktivista lesz, és közéleti szerepet is vállal?
Azelőtt kerültem az identitástémát, nem akartam magam etnikai alapon meghatározni a kortárs művészeti terepen – amely mégis folyamatosan rákérdezett erre –, így inkább beléptem a diskurzusba.
Ezt a szorongásos állapotot fogalmaztam meg a manifesztumban. Azt gondoltam, kiírom magamból, aztán letudom. Nem így lett. Épp ellenkezőleg, amiről úgy gondoltam, megoldhatatlan állapot, arról kiderült, több megoldása is van.
Hogyan került Máltára, és kit takar Ibron Halo?
