„Magyar miniszterelnök olyan szépen nem emlegette még a szociális ágazatban dolgozókat és az ellátottakat sem, mint a jelenlegi” – hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a mondat nagy nyilvánosság előtt hangzott el. A szociális szféra képviselői – gyerekvédelemben, idős- és hajléktalanellátásban dolgozók, a fogyatékkal élők ellátásával megbízottak demonstráltak a választási kampányban megígért azonnali, 25 százalékos béremelésük miatt. A szakszervezetis szónok a tüntetésen váratlanul felbukkanó miniszterelnököt köszöntötte így, egyszerre elismerő és számonkérő szavakkal.
Mi volt a meglepőbb? A résztvevők alacsony száma, vagy az, hogy Magyar Péter a maroknyi csapat elé is kiment? A NER-váltó lendület a szociális szféra ügyeivel, a bántalmazott fiatalok védelmében szervezett „influenszertüntetéssel” kezdődött. A választást az ő ügyükkel nyerték meg a rendszerváltók – ez volt az a mély társadalmi probléma, amely körül mindent elsöprő felháborodás és a megoldást kereső, lehető legszélesebb körű társadalmi konszenzus alakult ki.
Az azonnali béremelés azonban a választások után elmaradt. Az idősellátás, gyermekvédelem, hajléktalanellátás rendszerszintű biztosításáért demonstrálók mellett pedig pont annyian vonultak fel, ahány ember ezt a problémahalmazt rendszerszinten átlátja, és ahányan ezért hosszú távon is felelősséget vállalnak. Így gyűlt össze a Miniszterelnökség hivatala előtt, a szeptemberi melegben pár száz, talán ezer ember. Nem kevesebb most sem a bántalmazottakkal, kiszolgáltatottakkal szolidáris tömeg, mint két éve, amikor több tízezer ember világította be mobiltelefonjával az eget a Hősök tere fölött.
