A hét állása: ENSZ-főtitkár
Az ENSZ Közgyűlés idei ülésszakának első, keddi napján hivatali ideje utolsó beszédjét tartotta António Guterres főtitkár. A 77 éves volt portugál miniszterelnök a világ előtt álló veszélyekre figyelmeztetett. Beszédében említette a háborúkat, az egyenlőtlenség fokozódását, a klímaváltozás súlyosbodását, a mesterséges intelligenciát, és azt a megosztottságot, amelyben a repedések szakadékokká szélesednek. Guterres a második ötéves mandátuma után, az év végével távozik, és nem jutott neki nyugalmas időszak. Az egy évtizedes hivatali ideje egybeesett Donald Trump korszakával, aki elnökként, a vereségébe bele nem törődő exelnökként, majd újra elnökként egyéb más őrültségei mellett nem győzte ostorozni a világszervezetet.
Az amerikai elnök szerint az ENSZ nem szolgálja az USA érdekeit, mások viszont úgy vélik, az ENSZ van szétesőben, és egyre kevésbé tud megfelelni az eredeti küldetésének. Ez Trump önkényessége mellett annak tulajdonítható, hogy a Biztonsági Tanácsban (BT) is szövetségre lépett egymással a vétójoggal rendelkező Oroszország és Kína, így kevés ügyben van esélye konszenzusnak. A mindkettőjük által támogatott Észak-Korea például már meg tudja úszni az újabb szankciókat a nukleáris és rakétaprogramjáért. A helyzet láttán nagyon nehéz feladat vár Guterres utódjára, aki január 1-jén léphet hivatalba.
A pályázók meghallgatása már hetek óta tart zárt ajtók mögött. A döntést a BT 15 tagja hozza meg. A testületet az öt állandó tag – a második világháborúban győztes országok, egyben az eredeti atomhatalmak, USA, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia és Franciaország – mellett tíz, kétéves mandátummal, régiónként meghatározott alapon, rotációban egymást váltó állam alkotja. Az utóbbiak jelenleg: Bahrein, Dánia, Görögország, Kolumbia, Kongói Demokratikus Köztársaság, Lettország, Libéria, Pakisztán, Panama és Szomália. A gyakorlatban az öt állandó tag között kialakult kompromisszum dönt.
A BT tagjai szimpátiaszavazásokat tartanak – eddig három volt –, amelyek elvileg titkosak, de az eredmény kiszivárgott. Ennek köszönhető, hogy a múlt héten kiszállt a versenyből a 75 éves Michelle Bachelet volt chilei elnök, aki az ENSZ emberjogi biztosaként is dolgozott. Bachelet mögött nem látszott támogatás, 11-en elutasították. Így heten maradtak, akik között nincs kiemelkedően esélyes (Guterres tíz éve hamar befutónak tűnt). Az eddigi három körben a próbaszavazatok annyira szórtak, hogy elemzők szerint annak a veszélye is fölmerült, hogy a BT nem jut időben döntésre, Guterres viszont kizárta, hogy januártól átmenetileg is a poszton maradna.
Oroszország megvétózná az argentin Rafael Grossit, az ENSZ égisze alá tartozó Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetőjét, mert az nem a szája íze szerint nyilatkozott az ukrajnai háború kapcsán a zaporizzsjai atomerőműről. Bacheletet az USA nem kedveli az abortusz liberalizálását támogató álláspontja miatt, de Washington vétót emelne Carolyn Rodrigues-Birkett guyanai ENSZ-nagykövet ellen is, mert az népirtásnak bélyegezte Izrael gázai hadviselését. A főtitkár személyében szerepet játszik a földrajzi rotáció is, és mivel a legutóbbi három vezető afrikai (a ghánai Kofi Annan), ázsiai (a dél-koreai Ban Ki Mun) és európai (Guterres) volt, most Amerika és a karibi térség következne.
Így az ugandai Olara Otunnunak – bár volt főtitkárhelyettes is – nincs túl nagy esélye, ahogy Macky Sall volt szenegáli államfőnek sem. Az informális szavazásban egyelőre a sor végén szerepel María Fernanda Espinosa korábbi ecuadori védelmi és külügyminiszter, illetve honfitársa, Ivonne Baki. A legnagyobb támogatást az első három kör után Rebeca Grynspan, Costa Rica volt alelnöke élvezi, aki a kampánya idejére felfüggesztette tevékenységét az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) élén. Ha ő nyerne, akkor ő lenne az ENSZ első női főtitkára.
António Guterres a búcsúbeszédje után
Timothy A. Clary / AFP
https://youtu.be/JO75ihuFW0Y?si=KYZAbyGuLF9O5B4n
