Karsai Péter és Frank Evelyn: Sokkal bátrabbak már az emberek, amikor az eutanáziáról van szó, ehhez biztosan Daninak is van köze

Van bennük egy hatalmas Dani alakú űr – jellemezte az eltelt két évet Karsai Péter, az ALS-ben elhunyt alkotmányjogász testvére és Frank Evelyn, a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda vezetője. Már az első pillanattól kezdve mindketten biztosak voltak abban, hogy a Karsai Dániel Alapítvány segítségével viszik tovább az eutanázia szabályozásáért folytatott harcot. Hogyan élték meg az elmúlt időszakot, tudtak-e azóta beszéni volt kormánypárti képviselőkkel, és miért nem szabad siettetni az eutanázia szabályozását? Páros interjú.

Napra pontosan két éve halt meg Karsai Dániel. Azóta megalapították a Karsai Dániel Alapítványt, amely nemcsak az örökségét, hanem az eutanáziáról elindult párbeszédet is viszi tovább. Én mégis azt kérdezném először: hogy vannak most?

Karsai Péter: Nem számítottam a kérdésre, mert talán már nem vagyok folyamatosan ebben, még ha mostanában az átlagosnál többször is jut az eszembe Dani. Mi már a halálát követő hetekben eldöntöttük, hogy dolgozunk tovább az ügyén, ezért nem úgy kell elképzelni az elmúlt két évet, hogy hónapokat töltöttünk sírva egy üveg whiskyvel az ölünkben. Vitt minket tovább a lendület, ami a mai napig kitart.

Frank Evelyn: Én azért gyakran érzem úgy, hogy Dani nélkül kell egy kicsit az ő életét élnünk, és mellette megtalálnunk a saját hangunkat és célunkat. Dani egymaga formálta a közéletet, de kénytelen-kelletlen nekünk is fel kellett nőni a feladathoz, hogy az asszisztált öngyilkosságról vagy a méltóságról beszéljünk, hiszen Dani sajnos a betegség előrehaladtával már nem tudott úgy beszélni, hogy a legszűkebb környezetén kívül érteni lehessen. A gyászfolyamat, amelybe mi akkor belekezdtünk, amikor Dani közölte velünk a halálos ítéletét, szerintem már jó ideje az elfogadás fázisában van. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy néha nem küldünk egymásnak üzenetet, hogy basszus, miért kellett meghalnia, vagy miért nincs most itt, amikor ő ezt sokkal jobban el tudná mondani. De visszahozni őt már nem tudjuk.

https://hvg.hu/360/20241001_hvg-Karsai-Daniel-alkotmanyjogasz-ALS-eutanazia-eletvegi-dontes-Emberi-Jogok-Europai-Birosaga

Mennyire tudták megtalálni saját magukat ebben az új helyzetben?

F.E.: Keverten. Egy kicsit én is Dani lettem, nekem is bele kell helyezkednem a szerepébe, de nem válhatok eggyé vele.

Az iroda neve jelenleg is Karsai Dániel Ügyvédi Iroda, ennek kegyeleti okai vannak. De a jövőben szükséges lesz átnevezni, erre valószínűleg idén sor kerül, természetesen az ő szellemi hagyatékát megőrizve.

Ha a kamara engedélyezi, akkor mindkettőnk nevével. Keserédes ez a helyzet, mert van bennem egy hatalmas nagy Dani alakú űr, miközben lenyomatokban viszem őt magamban tovább.

K. P.: Bennem is sokáig munkált, hogy valamit majd „danisan” kell megfogalmazni, ezt szép lassan kezdem magamról levetkőzni. Amikor megkérdezték, mi hol vagyunk ebben a történetben, mikor tudjuk letenni a lantot, azért nem tudtam válaszolni, mert nem látom. És akkor sem fogom látni, ha a parlament mondjuk két év múlva elfogadja az eutanáziatörvényt, hiszen akkor majd arra kell figyelni, hogyan működik a gyakorlatban. Szerintem ezt az én életemben nem fogom letenni. Daniból egy volt, ezért teljes tévút lenne, ha őt szeretnénk megvalósítani, mert mindenki teljesen megzavarodna körülöttünk.

F.E.: Még akkor is, ha már csináltak belőled dr. Karsai Pétert.

K. P.: Sőt, professzort is.

F.E. Engem pedig már hívtak Karsai Dániel feleségének és lányának is. A teljes antik drámavilág megjelenik a mi kettőnk vélt kapcsolatában.

Frank Evelyn
HVG / Reviczky Zsolt

Amikor a gyászfolyamatról beszélünk, a tudat, hogy hosszú lesz az életvégi döntések szabadságáért folytatott küzdelem, segíti vagy inkább hátráltatja azt?

Hozzászólások