A világ nem a lábai előtt, hanem a lábai alatt hever. Tom Cruise negyven éve tartó, tulajdonképpen ütemtévesztés nélkül lehozott karrierjében úgy cserélgette a maszkját, ahogy a Mission: Impossible-sorozat ügynökei: néha egy darab viasz jól jön a túléléshez. Foglalkozása továbbra is a világmegmentő, de képes formátumot váltani, ha valaki azzal keresi meg, amit a Birdman – A mellőzés meglepő ereje című film madáremberből a művészlét felé tartó főszereplője mondott:
Összehozhatnánk végre valamit, ami igazán értékes.
Néha nincs az a pénz, amennyiért ráér, ám van valami más, ennél izgatóbb ígéret. A moziipar és a kritikusok groteszk bosszújából Cruise-nak mindössze egy neki dedikált tiszteletbeli Oscar-díja van: a legjövedelmezőbb karakterként kapta. Legjobb színészként jelölték egy sportdrámában, a Jerry Maguire – A nagy hátraarcban és egy szirupos, könnyfakasztó posztvietnámi vezeklésért a Született július 4-én-ben nyújtott játékáért.
Tom Cruise a Született július 4-én című film egyik jelenetében
AFP / Christophel Collection
26 éve mindenki előre odaadta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart a Magnóliában nyújtott megjelenéséért. Nem ő kapta, pedig a szerepe szerint a stand-up-prédikátort alakító Cruise-nak, a Csábítás és pusztítás szexuális motivációs előadójának ez a diplomamunkája: a szuperhősjelmezt levedlő, bohóckodó, visszataszító férfié, aki egész márkáját a nőkkel szembeni erőszakos szexuális megközelítésre építve eljut oda, ahol egy másként márkázott színész ritkán téved. „Honnan származik?” – kérdezi egy riporter tőle a Magnóliában. „Innen a környékről. Főleg Hollywoodból” – adja meg a sok mindenre talányos magyarázatot.
