Amikor ez az ötlet még a választás előtt a kampány részeként felmerült, azonnal kifejeztem őszinte egyetértésemet. Kaptam is a fejemre rendesen a gazdaglistákon velem együtt szereplő sorstáraimtól: „Te meg vagy őrülve??? Kiszámoltad, mibe fog ez neked kerülni???!!!” De nemcsak tőlük, hanem az adórendszerekhez nálam sokkal jobban értő szakember barátaimtól is kaptam kritikákat. Legutóbb pedig a HVG foglalta újra össze a makrogazdasági aggályokat.
A legfontosabb ellenérvek (biztosan vannak egyebek is):
- Sok helyen próbálták már, nem vált be.
- Elmenekül a tőke.
- A hazai tőketulajdonosok versenyhátrányba kerülnek a külföldiekkel szemben.
- Visszafogja a növekedést.
- Alig jön belőle be valami, többe kerül az adminisztráció, mint amit hozhat, stb. stb.
https://hvg.hu/360/20261001_hvg-vagyonado-veszelyek-karos-mellekhatasok
Ezek lehetnek jogos ellenérvek, de van valami, ami a közgazdasági érveknél fontosabb: a társadalmi béke. És ez elsősorban nekünk, a kapitalizmus nyerteseinek kellene, hogy a legfontosabb legyen.
Az EU-ban, ahová nemcsak életszínvonalban, de szeretném hinni, hogy polgári kultúrában is tartozni szeretnénk, a mi társadalmunk a legkevésébe szolidárisak közé tartozik. Nálunk a legnagyobbak a jövedelmi és vagyoni különbségek, és az adórendszer nálunk sújtja legjobban a legszegényebbeket és támogatja legjobban a gazdagokat.
Miközben tőlünk nyugatra természetes, hogy a gazdagabbak jövedelmük nagyobb hányadával vesznek részt a közteherviselésben, nálunk nemcsak hogy nem progresszív a jövedelemadó, hanem a családokat terhelő teljes adóteher brutálisan degresszív, a szegényebbek jövedelmük jóval nagyobb hányadával tartják el az államot, mint mi, gazdagabbak.
Nemcsak azért, mert a személyi jövedelemadóval együtt adóként behajtott szociális hozzájárulásnak még plafonja is van („mert hogy ez biztosítás, és nem adó” – dehogynem!), hanem főleg azért, mert a 15 százalékos jövedelemadónál lényegesen több az áfa (az EU-ban nálunk a legmagasabb), és a szegényebbek jövedelmüknek jóval nagyobb hányadát kénytelenek fogyasztásra költeni, mint mi, gazdagabbak, akik jövedelmünk jelentős részét befektetjük és/vagy külföldön költjük el.
Tényleg úgy gondoljuk, hogy ezt fenn lehet tartani?
Azt az érvet is értem, sőt egyet is értek vele, hogy a vagyonadó helyett egy progresszív jövedelemadó sokkal hatékonyabb lenne mind költségvetési, mind az érintettek érzékenysége szempontjából. Nyilvánvaló, hogy egy magas jövedelemből 30, vagy akár – ne adj Isten! – 40 százalékos jövedelemadó kifizetése még mindig elviselhetőbb, mint egy olyan vagyonadó, ami magasabb is lehet, mint a teljes likvid jövedelmünk. Az is nyilvánvaló, hogy ha a vállalkozások értéke után fizetendő vagyonadó arra kényszeríti a tulajdonost, hogy a nyereséget kivegye, akkor ez jelentősen fékezheti is a gazdasági növekedést. A legértékesebb cégek ugyanis éppen azért értékesek, mert gyorsan nőnek, és ahhoz, hogy gyorsan tudjanak nőni, vissza kell forgatniuk a nyereséget. Ennek fékezése tehát a gazdaság szempontjából káros.
Azt remélem, hogy erre lesz megoldás a részletszabályokban. A többek által javasolt radikális megoldás viszont, hogy a vállalkozások értékét teljes egészben hagyjuk ki a vagyonadó alapjából, könnyen kijátszhatóvá tenné az egészet, és arra ösztönözne, hogy minél több életvitelünket szolgáló vagyonelemet (luxusautót, repülőgépet stb.) céges vagyonként tartsunk nyilván. Ez a gyakorlat már eddig is sokat ártott a versenyképességet segítő transzparenciának, tehát nem lenne jó megoldás.
Persze vagyon nem csak jövedelemtermelő vállalkozásban van, és éppen ez a vagyonadó melletti egyik legfontosabb gazdasági érv. Ez arra ösztönöz, hogy vagyonunk minél nagyobb hányada legyen a vagyonadót megtermelni képes vállalkozásban, és minél kevesebb luxusingatlanokban, jachtokban és magánrepülőgépekben, amelyek nem hozzák, hanem viszik a pénzt.
Ugyanakkor nehezen vitatható, hogy mind a költségvetési bevételt, mind a társadalmi igazságosságot sokkal hatékonyabban, sokkal kevesebb káros mellékhatással szolgálná a progresszív jövedelemadó, mint a vagyonadó.
Ezt szinte minden nemzetközi tapasztalat is alátámasztja.
Akkor miért nem ezt választja a Tisza Párt? Mert nem ezt ígérték. Mégpedig azért nem, mert míg a belengetett vagyonadó csak néhány ezer választót érint, a progresszív jövedelemadó sokkal többet. És ha ez volt az ára annak, hogy még a legrosszabb vagyonadónál is mérhetetlenül nagyobb gazdasági és morális károkat okozó maffiakormányt leváltsák, akkor nekem megérte.
.
