Meglepetésként ért Fürcht Pál őszintesége, ugyanis a neve nem most került először a látókörömbe. Korábban az ügyészség politikai befolyásolhatóságának egyik jelképeként könyveltem el őt a Völner–Schadl-ügyben adott komolytalan és arcpirító sajtótájékoztatója miatt. Az akkori képet jelentősen árnyalja mostani kiállása, ami minden figyelmet megérdemel az elszámoltatásra váró nyilvánosságtól.
Nem akárki mondja
Fürcht Pál ügyvédje útján nyílt levelet intézett Baka András köztársasági elnökhöz. A levél legerősebb állítása szerint Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerült az ügyben, már 2026 májusában: „A nyomozás akkori állása szerint látható volt, hogy 2026. március 3. napján maga Orbán Viktor miniszterelnök adta ki a feladatot a titkosszolgálatnak, hogy 2026. március 5. napján az ukrán pénzszállítókat fogják el” – írja Fürcht.
A levél szerint a titkosszolgálat ezt követően a Legfőbb Ügyészség vezetésével is egyeztetett, majd a nyomozás elrendelésére vonatkozó ügyészi utasítás rekordidő alatt, mintegy 4-5 órán belül eljutott a nyomozó hatósághoz. Az állítás jelentőségét nem pusztán a tartalma adja, hanem az is, hogy ezt nem egy névtelen forrás vagy politikai szereplő mondja ki, hanem egy volt főügyész, arccal és névvel. Horváth Lóránt, Fürcht ügyvédje szeptember végén az ATV-ben szintén arra hívta fel a figyelmet, hogy
az Orbán Viktort érintő állítás egy olyan ember beszámolója, aki korábban ügyészségi vezető volt.
Fürcht Orbán lehetséges szerepét jelezte feletteseinek, ám a következmény csupán annyi lett, hogy őt „irányba állították”. Szeptember 21-én, szintén az ATV-nek adott interjúban erről Fürcht részletesen is beszámolt: az aranykonvoj-ügy nyomozása során egy vezető ügyész közölte vele, hogy „ki ellen lehet nyomozni és kit nem lehet kihallgatni”. Fürcht végül lemondott főügyészi posztjáról, így 2026. június 11-től egy másik ügyészségi szervezeti egység beosztott ügyészeként folytatja munkáját – ez ügyészi karrier szempontjából komoly visszalépést jelent. A történtekkel összefüggésben ráadásul fegyelmi eljárás is folyamatban van ellene.
Hogyan készült?
Az aranykonvoj-ügy eddig ismert részleteit elsősorban a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) közleményéből lehet rekonstruálni. A megalapozott gyanú szerint Hajdu János volt rendőr altábornagy 2026. március 4-én eligazítást tartott az aranykonvoj műveleti feladataiban résztvevő vezetőknek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felkérése alapján. Ekkor meghatározta, hogy az Ausztriából Magyarországon keresztül Ukrajnába tartó, nagy mennyiségben készpénzt, valamint befektetési aranytömböket szállító gépjárműveket fel kell tartóztatni. Utasítása szerint az ukrán állampolgárokat bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt kell elfogni, majd bilincs és látást akadályozó textília alkalmazásával előállítani.
Másnap, március 5-én 13 órakor a Terrorelhárítási Központ (TEK) egysége az M0-ás autóút alacskai pihenőhelyén rajtaütött a pénzszállítókon: hét ukrán állampolgárt a földre fektettek, kezüket hátra bilincselték, majd a fejükre kámzsát húztak. Az akciót az ügyészség szerint Hajdu János személyesen a helyszínről irányította. Ezt követően az ukrán állampolgárokat a TEK egyik központjában feltételezhetően jogellenesen tartották fogva: a NAV nem vonta őket büntetőeljárás alá, hanem tanúként hallgatta ki, személyi szabadságuk felett viszont továbbra is a TEK rendelkezett.
A pénzügyőrök többször kérték a bilincsek levételét, és jelezték azt is, hogy további eljárási cselekményt nem terveznek, de a fogvatartást ennek ellenére fenntartották. Az ügyészség álláspontja szerint a TEK beosztottjai így legalább kilenc órán keresztül jogalap nélkül fosztották meg személyi szabadságuktól a pénzszállítást végző személyeket, ráadásul mindezt a sértettek sanyargatásával hajtották végre. Hajdu Jánossal szemben ezért hét rendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettének gyanúját közölték.
Ha a főügyészség szerint valóban történt bűncselekmény a fogvatartáskor, akkor a vizsgálat nem állhat meg a konkrét végrehajtóknál. Azt is fel kell tárni, hogy kik hozták meg az akció érdemi döntéseit – és így a lánc magasabb szintjein milyen büntetőjogi felelősség merülhet fel.
A jogellenes fogvatartás
A Btk. szerint a jogellenes fogvatartást az a hivatalos személy követi el, aki hivatali eljárása során mást szándékosan személyi szabadságától jogellenesen, tehát jogcím nélkül (például bírósági döntés vagy jogszerű kényszerintézkedés) megfoszt. A bűncselekmény megvalósítható úgy is, hogy a jogszerűen elrendelt fogvatartást a megengedett időtartamon túl fenntartják. A büntetési tétel egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés.
A törvény súlyosabban minősíti és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, ha a jogellenes fogvatartást aljas indokból vagy célból, súlyos következményt okozva vagy a sértett sanyargatásával valósítják meg. Az utóbbi esetkör olyan bánásmódot jelent, amely a személyi szabadság szükségszerű korlátozásával együtt járó testi vagy lelki szenvedésen túlmenő, azt jelentősen fokozó szenvedést okoz, ami az aranykonvoj-ügyben is felmerült: a bilincset szükségtelenül, még alvás idején is fenntartották, a látást akadályozó textíliát pedig a rendeltetésszerű használattól eltérően, az emberi méltóságot sértő módon alkalmazták.
A törvény súlyosabban minősíti és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti, ha a jogellenes fogvatartást aljas indokból vagy célból, súlyos következményt okozva vagy a sértett sanyargatásával valósítják meg. Az utóbbi esetkör olyan bánásmódot jelent, amely a személyi szabadság szükségszerű korlátozásával együtt járó testi vagy lelki szenvedésen túlmenő, azt jelentősen fokozó szenvedést okoz, ami az aranykonvoj-ügyben is felmerült: a bilincset szükségtelenül, még alvás idején is fenntartották, a látást akadályozó textíliát pedig a rendeltetésszerű használattól eltérően, az emberi méltóságot sértő módon alkalmazták.
