Az áprilisi választás után eljöttek a gyötrelmes hétköznapok: obstruált ügyészségi nyomozások kibogozása, a Szőlő utca botrány utóélete, kormányzati birkózás az energetika területén, a magyar-ukrán viszony rendezése. Az 1956-os forradalom évfordulója más fénytörésbe helyezi az Európa- és világszerte dühös fiatalok lázadását. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Vesztes forradalmak ünneplése maradt nekünk, balsors, kőhalom és sír, hol nemzet süllyed el. Hamar elégtek, így nincs kézzelfogható hagyatékuk, amelyre évtizedeken át építkezhetnénk, és fű se nő utánuk, amit évszázadokon keresztül ápolnánk. Eszmék maradnak, amelyekből csipegethetnek a szónokok, mint a svédasztalról: önrendelkezés, többpártrendszer, semlegesség. És persze szabadon választott tanulságok áruló Nyugatról, véres Keletről, belső ellenségről.
Az 1956-os forradalom talán utolsó kerek évfordulóját tartjuk, amelyen még a túlélők nagy számban hajtanak fejet rokonaik, szeretteik, harcostársaik emléke előtt. Mint engesztelés napján, amikor a zsinagógában megszólal az emlékezési ima, és csak az maradhat a templomban, aki már anyját vagy apját elvesztette. Az ajtóban szembetalálkoznak a szerencsések azokkal, akik a gyász fájdalmát már ismerik. Csendet érdemelnének az utolsó szemtanúk, de a politikának más a logikája. Talán ezért lemondó Rainer M. János a Fókuszban rovat interjújában, vagy keresi a magánemlékezést Portrénk alanya, Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája. És ezért kell a fiataloknak is trükkökkel közelebb hozni a politikai hordalék által betemetett forradalmi múltat, amely néhányaknak még mindig vérző seb, nekik viszont éppoly távoli, mint a honfoglalók vérszerződése.
Az évforduló más fénytörésbe helyezi az Európa- és világszerte dühüket az utcán is megmutató fiatalok lázadását – írja esszéjében Parászka Boróka. Miközben a demonstrálók eszközei sokszor taszítóak, kilátástalanságukat éppúgy meg kell érteni, ahogy fel kell ismerni a bemocskolásukat célzó szavakat és ügyük hiteltelenítését.
A saját ügyükért megszólaló fiatalok tüntetésével indultak, az általános megélhetési válság miatti tiltakozássá híztak, erőszakba és fosztogatásba fordultak azok az európai demonstrációk, amelyek epicentruma Franciaország.
A lezárt, tragikus múlttal azonban minden szomorúság ellenére mintha könnyebb lenne élni, mint az esélyeket hordozó, munkás jelenben együttműködni a közös célokért. Mert miközben 1956 kisajátítása folyik, ez az év Szabó Andrea publicistánk szerint Magyarországon győztes forradalmat hozott a szavazófülkékben. Igen, a fiatalok lázadását nem puskatus követte, hanem Duna-parti tánc, majd jöttek a gyötrelmes hétköznapok. És nem ágyban, párnák közt folytatódott a tavaszi fényes nap, hanem hivatalokban, Excel-táblákkal és hatástanulmányokkal, valamint milliónyi feldolgozásra váró irattal.
Ne ily halált adj, Péterem
– sóhajthatják a friss kinevezettek, munkához látó hivatalnokok. A Magyarország rovat bemutatja, milyen nehéz lesz igazságot szolgáltatni a Szőlő utca megnyomorítottainak, miután a politika kampányra használta a sorsukat, vagy kibogozni az ügyészségen obstruált nyomozásokat.
Megszüntették a Juhász Péter Pál ellen szexuális visszaélés és gyermekprostitúció kihasználása miatt indított eljárást az ügy „koronatanújaként” ismert Bangó Sándor esetében – tudta meg a HVG. Ezzel pont az a gyanú dőlt meg, ami a legnagyobb, belpolitikára is kiható botrányt generálta az országgyűlési választások előtt. Az ügyészség továbbra is több súlyos bűncselekménnyel gyanúsítja a Szőlő utcai javítóintézet volt vezetőjét.
A Gazdaság rovatban visszaolvasható, milyen feszültségeket okoz, és mekkora kimerüléssel jár a minisztériumi munka, például az állami energetikai irányítás területén.
Tótth András államtitkár személyében megvan a Tisza-kormány első érzékeny vesztesége, de Kapitány István is elbizonytalanodott, van-e tér arra, amire vállalkozott
– mondták el hitelt érdemlően forrásaink.
Az előző kormány előbb határozott el egy kommunikációs irányt, és rendelte utána annak alá a kormányzását. A Tiszával visszaállt ugyan a helyes sorrend, de még mindig a hibázás görcsös elkerülése vezeti a kommunikációt – természetesen az ebből fakadó hibákkal. Ilyen terület az ukrán–magyar viszony, amelyen kézzelfogható előrelépések vannak, és közben bizonygatott keménység, ridegség. Vagy a költségvetés, amely kellemes meglepetésként beváltja a választási ígéreteket, de a szöveg bemutatása előtt a kormányfő és miniszterei lyukat beszélnek a hasunkba, mintha félnének, hogy ha levegőt vesznek, Bóka János megtalálja szirénhangját. Az egyik történetet a Magyarország, a másikat a Gazdaság rovat fejti ki.
Szép kis költségvetés amúgy, kár lenne, ha valami történne vele.
Apáról, fiútestvérekről mesél a Szellem rovatban Tasnádi István, akinek most kerül mozikba első nagyjátékfilmje, Az örökség. Jó lenne a transzgenerációs drámák cipelése helyett megélni a közös teljesítménnyel kiérdemelt víg esztendőt.
Nyitókép: HVG / Reviczky Zsolt
Nem könnyű szétszálazni, melyik értékes ingatlan lehet tárgya a volt jegybankelnök elleni gyanúsításnak.
