Egy nap az építész egyik munkatársa, egy bizonyos Karl Maria Hettlage hangosan kimondta azt, amire már mindenki felfigyelt… – Tudja, mi maga, Speer? Hitler reménytelen szerelme.
Ez a jelenet, ez a talán soha el nem hangzott megjegyzés inspirálta a francia Jean-Noël Orengo Ön Hitler reménytelen szerelme című, most megjelent kötetét, amelyben arra vállalkozott, hogy feltárja, hogyan lett Albert Speer építészből a náci Németország fegyverkezési és haditermelési miniszteréből, Hitler bizalmasából a hatvanas-hetvenes évekre a „jó náci”, bestsellerszerző, tévé- és rádióműsorok sztárja, a nácivadász Simon Wiesenthal jóbarátja. Hogyan élhetett jólétben, utolsó éveiben még egy késői szerelmet is megtapasztalva, egészen 1981-ig, miközben a harcostársait már régen kivégezték, öngyilkosok lettek vagy elmenekültek.
Mi volt Speer titka, amivel Hitlert és a háború utáni közvéleményt magával tudta ragadni?
Jean-Noël Orengónak ez az első magyarul olvasható könyve. A francia író műveiben szereti keverni a valós történelmi személyeket és eseményeket a fikcióval, ebben hasonlít Speerre. Nem újabb Speer-életrajzot akart írni, hiszen ebből már jó pár született. Az építész is megírta a visszaemlékezéseit (Hitler bizalmasa voltam; Spandaui börtönnapló), és se szeri, se száma az életét, a Hitlerhez fűződő viszonyát, a holokauszttal kapcsolatos ismereteit elemző írásoknak. Orengót inkább az érdekelte, hogyan lehetséges, hogy egy ennyire alaposan kutatott ember egész életében meg tudta vezetni a világot, és tulajdonképpen a mai napig megvezeti. Emlékiratain, interjúin keresztül olyan ügyesen manipulálta a róla kialakult képet, hogy máig erősebb az ő narratívája, mint a történészek dokumentumokkal alátámasztott valósága.
