Épp felújítjátok az üzlethelyiséget, ahol tavasszal már kínáltátok a babkátokat. Ebből arra következtetünk, hogy jók a tapasztalataitok, vagy legalábbis optimisták vagytok a jövőre nézve.
Nagy Orsi: Optimisták vagyunk, de azért ennek sok szegmense van. Szerencsés a helyzet, mivel nem teljesen zéróról nyitunk: a vállalkozásunk már létezett, egy műhelyt kerestünk hozzá. Ha pedig anyagilag nézzük, nyilván nem robbantunk bankot, de ezt tudtuk előre.
A tavaszi próbaidő a kerület gazdaságélénkítő kiírásán, a Nyitva! Fesztivál keretében volt, amelynek a célja az, hogy felhívja a figyelmet az üresen álló önkormányzati üzlethelyiségekre. Mi volt a tapasztalatotok?
N.O.: Eleinte havonta kellett egy beszámolót írni; ezek sokat segítettek, nagyon jó kérdéseket tettek fel, így nekünk is könnyebb volt eldönteni, belevágunk-e egy hosszabb távú elköteleződésbe. És az is hasznosnak bizonyult, hogy kialakult egy közeg körülöttünk a helyi törzsvásárlókból, a szomszédos vállalkozások dolgozóival és tulajdonosaival, a helyi festékbolttal, a mosodával, a kifőzdével is kialakult egy jó kapcsolat, sokat segítettek nekünk.

Amikor lezárult a pályázat, hosszabb távra is megpályáztátok ezt a helyiséget, amelyben korábban egy cukrászda működött. Mennyi időre köteleződtetek el?
N.O.: Maximum 15 évre lehetett pályázni, mi egy évre pályáztunk, és meg is nyertük. A fesztivál alatt nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, amitől könnyen elszállhattunk volna, de
igyekeztünk a kockázatokat is figyelembe venni, hiszen ki tudja, hogy mi lesz 15 év múlva.
K.K.: Annyit tudok, hogy amit csinálunk az nagyon jó, és azt is tudom, hogy enélkül a hit nélkül nem is lehetne csinálni. Nagyon jó a termék, azt mondják, és mi nagyon szeretnénk, hogyha megismernék az emberek a babkát, mert még mindig vannak olyanok, akiknek ez új.
Egy puha kelt tésztáról van szó, amely kap egy csavart, és amit sokféleképpen lehet tölteni. Többek között ez is adja az eredetéhez kapcsolódó ellentétes történeteket, mivel a zsidó kultúrában az egyik legismertebb tölteléknek számító csokoládé nem volt elterjedt, és az egyéb töltelékként használt gyümölcsök is luxuscikknek számítottak. Hasonló kételyek merülnek fel az ukrán vonal kapcsán is, ahol ünnepekkor ették a kalácsot, vagyis ott sem lehet hétköznapi kalácsos fogásról beszélni.
A legendárium szerint a sütemény mostani formájában a „baba” vagyis nagymama elnevezésű nagyobb kalács kisebb változata, ebből lett a becézett „babka” elnevezés. Úgy tartják számon, hogy az előző század közepén az Egyesült Államokban indult zsidó pékségek teremtették meg a népszerűségét a süteménynek, ami egyben megalapozta a ma ismert számos különböző ízesítést is.

Hogyan jött a babka?
K.K.: A férjem mindig is nagyon szerette a bejglit, én viszont mindig is gyűlöltem. Karácsonyra szerettem volna valami alternatívát kipróbálni, és a babka már régóta a fejemben volt. A Covid alatt kezdtem többet sütni, alakult a receptúra, imádták akik kóstolták, és éreztem, hogy nagyon sok lehetőség van benne: a töltelékekkel is lehet variálni, a tésztában is rengeteg potenciál: dióval akár aranygaluskát, a mákossal meg gubát lehetne készíteni.
Az, hogy kevesen ismerik a babkát, piaci rés vagy épphogy korlát?
N.O.: Ez egy jó kérdés, ezt még teljes egészében nem tudtam eldönteni. Ilyen „monofood” típusú dolgot nem ismerek sokat, úgyhogy ebből a szempontból lehet inkább rés, mint korlát,
csak arra kell figyelni, hogy ne menjünk el abba az irányba, hogy elkezdünk 60-féle dolgot csinálni, mert akkor elvész az egész koncepció.

A korlát az, hogy a babka eredetileg egy szezonális édesség, így nem biztos, hogy mindenki minden nap akar belőle. Mi ezt is szeretnénk picit áthidalni, és a hétköznapokban is elérhetővé tenni egy ünnepi édességet. De az ünnepélyessége is megmaradt azért, szoktak szülinapokra, családi eseményekre, és esküvőre is ajándékba vinni a babkáinkból.
Ezek alapján az a cél, hogy ha valaki babkát akar enni, az rátok gondol?