„A nap folyamán az unokatestvéremmel tököt faragtunk, ami egy igazán jó hangulatú és vidám program volt. Délután kimentünk a parkba, ahol megnéztük a tökkiállítást is. Érdekes volt látni, hogy a helyi óvodások és iskolások milyen kreatív tököket készítettek. Hazafelé menet megtekintettük a városháza falán elhelyezett emléktáblát, amelyet az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére állítottak” – olvashatjuk egy fiatal 2024. október 23-ai jászberényi élménybeszámolóját a Néprajzi Múzeum Jelenarchívumában. A múzeum az 1956-os forradalom 70. évfordulójára az 1990 utáni október 23-ák fényképeit és személyes történeteit gyűjti. A beküldött emlékekből úgy tűnik, a nemzeti ünnepnek legalább annyi arca van, ahányféleképpen egy szabadnapot el lehet tölteni.
Ami a történelemkönyvekben forradalom, a hírekben ünnepi megemlékezés, az a családi fotóalbumokban kolbásztöltés, párizsi Disneyland vagy éppen egy tanártüntetésen való részvétel, de leginkább családi kirándulás az utolsó szép őszi napon.
Ám az is kiderül a gyűjtésből, hogy azért nem teljesen értelmetlenek az iskolai ünnepségek. „A nemzeti ünnepek sokáig csak munkaszüneti napot vagy kötelező iskolai megemlékezéseket jelentettek számomra. Tizedik osztályos koromban azonban teljesen más megvilágításba került ez a nap. Az osztállyal átsétáltunk Mansfeld Péter emlékszobrához, ahol én mondhattam el az ünnepi beszédet” – írja egy lány, akinek ekkor vált személyes élményévé 1956 története.
A gyerekek számára 1956 tananyag, és éppoly távoli, mint a Neander-völgyi előember
– mondja Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke. Hiába az iskolai ünnepségek, a hivatalos emlékezetpolitika, az órai lecke, a történelemtanárok tapasztalata szerint a fiatalok többségének ma nem jelent személyesen is átélhető, forró témát a forradalom.
Hogyan tanítsuk '56-ot?
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne közel hozni hozzájuk. Kérdés, hogy hogyan.
