„A sorkatonai kimenőöltözethez tartozott egy válltáska. És kellett benne lennie húsz centi vécépapírnak. Akkor kellett lenni zsebtükörnek, kellett lenni varrókészletnek. Ezt ellenőrizték, mikor kimaradásra indult az ember. És állítólag volt, hogy valakinek nem volt meg a zsebtükre, és fölzavarták, hogy hozzon egy zsebtükröt. És leakasztotta a nagy táblás tükröt, és azt vitte le a hóna alatt. Ő aznap már nem ment ki (a városba), de poénnak jó volt.”
Gál Jenő Kecskeméten volt katona 1989–1990-ben. Az általa felidézett katonasztori egy a több tucatból, amelyek a Néprajzi Múzeum új időszaki kiállításán olvashatók.
A Katonadolog nem a magyarországi sorkatonai szolgálat történetét igyekszik bemutatni. Az alapvető tényeket persze felsorolják: a kötelező sorkatonai szolgálat 1868-tól egészen 2004-ig tartott Magyarországon, férfiak generációkon átívelő közös tapasztalata volt. Fiatal férfiak tömegét szakította ki otthonuk, családjuk, barátaik ismerős közegéből, és kényszerítette arra, hogy idegen helyen, ismeretlen közegben álljanak helyt.
Leszerelés előtt álló katonák a sorkatonaságra utaló kellékekkel
Néprajzi Múzeum
A kiállítás kurátorait, Bakos Áront és Molnár Tamást azonban nem a magyar hadsereg felépítése és az általa vívott háborúk érdekelték, hanem a sorkatonai szolgálatból megmaradt személyes emlékek, tárgyak, fényképek, dokumentumok. Éppen ezért fegyverek szinte nem is láthatók a tárlaton.
A Néprajzi Múzeum munkatársai éveken át gyűjtötték az anyagot. Bejárták az országot egy utazókiállítással, interjúkat készítettek egykori sorkatonákkal, családi hagyatékokat tártak fel, hogy minél sokrétűbben és hitelesebben mutathassák be a sorkatonaság világát, és azt, hogyan hatott a kiképzés azoknak a férfiaknak az életére, akiknek be kellett vonulniuk.
