„Az egyházi iskolákon belül minket liberális intézménynek tartanak”

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium rendre előkelő helyen végez a HVG-rangsorokban, idén is negyedik az egyházi gimnáziumok között. Arról, hogy mivel tűnik ki, és mi az, ami 1912 óta változatlanul jól működik az intézményben, Barlay Bence igazgatót kérdeztük.

Miben különböznek a többi egyházi iskolától?

Rengeteget dolgoztunk az elmúlt évtizedekben azon, hogy olyan kohézióval bíró nevelőcsapatunk legyen, ami már pusztán a nevelőmunkájával jó példával jár a diákok előtt. Bárhol az országban csodákra képes egy tantestület, ha összetartanak és szeretik egymást a tanárok. Természetesen nem vagyunk mentesek azoktól a nehézségektől, amelyek érintik a kamaszokat. Kiemelten foglalkozunk preventív módon a különböző függőségekkel, legyen szó alkoholproblémákról vagy a virtuális tér hatásáról.

HVG Középiskola 2027
A kiadvány – benne a legjobb magyar gimnáziumok 100-as rangsorával – október 24-től kapható az újságosoknál, megrendelni pedig itt lehet. A hvg360-on megjelent cikkei (a korábbi években közölt hasonlókkal együtt) itt olvashatók. A HVG további speciális kiadványai itt érhetők el.

Az elmúlt években a pedagógustüntetésekkel kapcsolatban sokat foglalkoztak velünk a hírekben, ugyanis a Szent Imre tanárközössége úgy gondolta, nem jó irányban haladt az oktatásügy, és ebben senkinek sem sikerült minket megosztania, pedig voltak rá erőteljes próbálkozások. Kaptunk hideget, meleget, de nem tudott minket megingatni. A Szent Imre kemény kősziklára építtetett. Ha a diákélet oldaláról nézem, akkor a Szent Imrében legendásan jó közösségi élet van. A gyerekek ide tíz-tizenegy éves korukban kerülnek be és fiatal felnőttként távoznak. Külön öröm, hogy több „szentimrés” házaspárunk is lett az évek során, ami számomra azt igazolja vissza, hogy a nyolc éven át nálunk megélt biztonságos és szép kamaszkor, az erős összetartozás-érzés akár életre szóló szövetséggé is válhat. Emellett a szülői közösségünk nagyon sokféle, de rendkívül támogató. Az a tapasztalatom, ha a szülő azt látja, hogy a tanári kar tényleg mindent megtesz a gyerekekért, akkor nincs az az igazgatói kérés – és itt most elsősorban nem financiális dolgokra gondolok – amit ne teljesítenének. Például már többéves bevált gyakorlat, hogy az osztályfőnökök összefognak és közösen megpróbálnak évfolyamszinten kereteket megfogalmazni. Az egyik ilyen, hogy az osztályprogramok alatt – legyen az kirándulás, színház vagy tábor – zéró toleranciát hirdetnek a telefonnal kapcsolatban, azaz a szülők felhatalmazzák a tanárokat, hogy összegyűjthetik a készüléket a programok időtartama alatt.

Ezek szerint nem befolyásolja önöket a politika, sem az egyház, ha valamit helyesnek éreznek, azt kimondják.

Az egyházi iskolákon belül minket liberális intézménynek tartanak. Erre történelem szakos tanárként azt szoktam mondani, hogy ha a Deák Ferenc-i liberalizmust értik ezen, akkor az hallatlan büszkeséggel tölt el, ha pedig szitokszónak szánják, akkor azt visszautasítom. Számomra nem értelmezhető, mi a rossz abban, ha egy pedagógus a rábízott gyerekeket nyitottságra, kreativitásra, empátiára és toleranciára neveli. A kiemelkedően jó tanár–diák viszony már a Szent Imre alapítása óta jelen van. 1912-ben nagyon hamar feltűnést keltettek a ciszterciek azzal, hogy gyakran diákok gyűrűjében látták őket, miközben kötetlen, oldott hangulatban beszélgettek. Akkoriban ezt sokan furcsának találták. Ez a mentalitás itt a téglák közti fugában azóta is benne van.

Hozzászólások