A nagy állami informatikai programokról szóló viták rendszerint látványos számokkal indulnak: mennyibe kerül a rendszer, az adatközpont, a licenc, a bevezetés vagy az üzemeltetés? A szám önmagában viszont keveset mond. Egy országos, szuverén felhőalapú infrastruktúra és az arra épülő intézményirányítás jelentős vállalás. A helyétől, volumenétől és a szuverenitás fokozatától függően óriási szórás lehet a végső árában.
A felelős döntéshez ismerni kell a reális költségeket, a kívánt eredményeket a megtérülés várható idejét, és azt is, hogy ki viseli a kockázatokat, ha valami nem sikerül. Mindez különösen fontos Magyarországon, ahol a digitális közigazgatás fejlesztésére az Európai Unió és a hazai költségvetés már több ciklusban jelentős forrásokat biztosított.
2007-2026
* A 2007-2014 közötti programok az egységes infrastruktúra és szolgáltatási környezet kialakítását alapozták meg.
* A következő ciklusban a DIMOP (Digitális Megújulás Operatív Program) keretében az alkalmazások és a közigazgatási szolgáltatások megújítása került előtérbe.
* A DIMOP Plusz időszakában a felhő-, platform- és szoftverszolgáltatások kiterjesztése, a Digitális Állampolgárság Program, az automatizálás és a mesterséges intelligencia alkalmazása vált hangsúlyossá.
* A következő ciklusban a DIMOP (Digitális Megújulás Operatív Program) keretében az alkalmazások és a közigazgatási szolgáltatások megújítása került előtérbe.
* A DIMOP Plusz időszakában a felhő-, platform- és szoftverszolgáltatások kiterjesztése, a Digitális Állampolgárság Program, az automatizálás és a mesterséges intelligencia alkalmazása vált hangsúlyossá.
Nehezen lenne védhető az a megközelítés, amely ugyanazokat a célokat új néven, ismét uniós finanszírozásból kívánná megvalósítani. A következő beruházási szakasznak ezért nem a korábbi fejlesztések megismétléséről, hanem azok hasznosításáról, összekapcsolásáról és mérhető továbbfejlesztéséről kell szólnia.
Az OECD-értékelés ezen a ponton meglepően pontos diagnózist ad. Magyarország a digitális kormányzati beruházások finanszírozásában és monitoringjában viszonylag jól teljesít, ugyanakkor nincs általánosan alkalmazott utólagos költség-haszon elemzés, közös hatásértékelési módszertan, egységes GovTech-stratégia és szabványosított projektmenedzsment-modell. Ez azt jelenti, hogy
a pénz elköltését és a projektek előrehaladását képesek lehetünk követni, de sokkal nehezebben mondjuk meg, hogy a beruházás valóban jobbá tette-e az állam működését.
Egy rendszer elkészülhet időben és a költségkereten belül maradhat úgy is, hogy közben alig csökkenti az adminisztrációt, nem vált ki régi alkalmazásokat, vagy csak kevés állampolgár használja.
