A közszféra digitalizációjáról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mintha a modern állam elsősorban új szoftverek, új adatközpontok és új ügyfélfelületek kérdése lenne. Pedig a technológia önmagában nem korszerűsíti az államot. Legfeljebb gyorsabban futtatja ugyanazokat a folyamatokat, amelyeket korábban papíron vagy egymással nehezen kommunikáló rendszerekben végeztünk.
A valódi digitális átalakulás nem informatikai beszerzés, hanem államszervezési feladat. Annak újragondolása, hogyan működnek együtt az intézmények, miként áramlanak közöttük az adatok, és hogyan lesz a közigazgatási logikából az állampolgár számára értelmezhető szolgáltatás.
Magyarország ezen a területen nem a nulláról indul. A mai infrastruktúrát az elmúlt két évtizedben több egymásra épülő fejlesztési hullám alakította ki.
- A 2007 és 2014 közötti időszakban az egységes infrastruktúra és szolgáltatási környezet megteremtése került előtérbe (ideértve a központi alkalmazásszolgáltatási és hálózati alapokat).
- 2014 és 2021 között az alkalmazások egységesítése volt a cél, ebben az időszakban született például az eÁFA-program vagy vezették be az integrált pénzügyi megoldásokat.
- A 2021-2027-es ciklusban az infrastruktúra-, platform- és szoftverszolgáltatások szélesebb kiterjesztése, a Digitális Állampolgárság Program, az automatizálás és a mesterséges intelligencia alkalmazása került előtérbe.
Eközben arra is akadt példa, hogy egy nagyszabású program nem hozta a várt eredményt. Az előttünk álló feladat tehát nem új kezdetet jelent, hanem a korábbi beruházások következetes összekapcsolását.
Számok mentén
Ezt a helyzetképet az OECD 2025-ös Digitális Kormányzati Indexe is árnyalja. Magyarország összesített eredménye 0,60, ami elmarad a 0,70-es OECD-átlagtól, ugyanakkor 2023-hoz képest 0,11 pontos javulást jelent. Kifejezetten erős az adatvezérelt közszféra dimenziója: a magyar 0,75-ös érték enyhén meghaladja a 0,74-es OECD-átlagot. Ez fontos üzenet, mert azt mutatja, hogy az állami adatfelhasználás és döntéstámogatás terén már vannak működő képességeink. A gyengébb pontok ugyanakkor jelzik, hol kell továbblépni: az „állam mint platform” mutatóban Magyarország 0,55-öt ér el a 0,71-es átlaggal szemben, a proaktivitásban pedig 0,52-t a 0,67-tel szemben.
Az a képesség hiányzik, hogy az állam ne csupán reagáljon az ügyfél kérelmére, hanem élethelyzetek mentén, előrelátóan szolgáltasson. A szükséges építőelemek egy része ma is rendelkezésre áll.
Ilyen például:
- a Központi Kormányzati Szolgáltatási Busz (2018 óta szabványos kapcsolatot teremt az alapnyilvántartások és a közigazgatási rendszerek között),
- a Digitális Állampolgárság Program (közös tervezési rendszert, felhasználóközpontú szolgáltatási elveket, akadálymentességi eszközöket, analitikát és élethelyzet-alapú szolgáltatásfejlesztést hozott létre),
- a hozzájáruláson alapuló adatmegosztás és az automatikus adatváltozás-értesítés (szintén abba az irányba mutat, hogy az állampolgárnak ne kelljen újra és újra adatokat benyújtania ugyanannak az államnak).
A következő lépés nem az, hogy ezeket lecseréljük egy újabb, mindent megoldani ígérő rendszerre. Inkább az, hogy közös működési keretbe rendezzük a meglévő tudást (egységes adatstruktúrák, összehangolt pénzügyi, humánerőforrás-, beszerzési és analitikai folyamatok, közös biztonsági és megfelelési szabályok). Ezekre épülhetnek rá az oktatás, az egészségügy, a közlekedés, az energetika vagy más ágazatok sajátos megoldásai úgy, hogy közben az intézmények szakmai önállósága megmarad.
A szuverén felhő nem cél, hanem alap: olyan ellenőrzött, jogilag és technikailag megfelelő környezet, amelyen az állami szolgáltatások biztonságosan és skálázhatóan működhetnek.
A legnehezebb kérdések nem technikaiak. Ki mondja meg, mely folyamatokat kell egységesíteni? Mely párhuzamos rendszereket lehet kivezetni? Hol indokolt a központi működés, és hol kell megőrizni az ágazati különállást? Hogyan kapcsolódik egy digitális állami program a költségvetési, egészségügyi, oktatási vagy közlekedési reformokhoz?
Ezekre a kérdésekre nem egy informatikai szállító és nem is egyetlen minisztérium tud majd válaszolni. Intézmények felett álló programirányításra van szükség, amely az informatikai fejlesztést a többi állami beruházással azonos fegyelemben kezeli. Az állampolgár szempontjából mindez akkor válik láthatóvá, amikor a felesleges bürokratikus körök helyett a saját élethelyzetére kap megoldást.
Egy gyerek születése, egy vállalkozás elindítása, egy munkahely elvesztése vagy a nyugdíjba vonulás nem közigazgatási kategória, hanem emberi helyzet. A modern államnak ezek köré kell szerveznie a szolgáltatásait.
Ha a technológia csak a régi bürokráciát költözteti felhőbe, akkor legfeljebb modernebb lesz a felület. Ha viszont a fejlesztés mögött valódi államszervezési reform áll, akkor gyorsabb, átláthatóbb és kiszámíthatóbb működés születhet.
Nyitókép: ChatGPT
A digitális állam már régen nem online ügyintézést jelent. Miként lehet az egymás mellett működő állami rendszerekből valódi, egységes szolgáltatási környezetet kialakítani? Hogyan bizonyítható, hogy egy újabb milliárdos digitális beruházás nem egyszerűen új technológia bevezetését jelenti, hanem ténylegesen olcsóbbá és hatékonyabbá teszi az állam működését? És hol kell meghúzni a határt akkor, amikor az adatvagyon és a mesterséges intelligencia már nemcsak gyorsabb ügyintézést, hanem akár automatizált állami döntéseket is lehetővé tesz?
Hidvégi Péter, az SAP Hungary ügyvezető igazgatója a Digitális állam hírlevélben három alkalommal járja körbe ezeket a kérdéseket, három szempont – működés, megtérülés és bizalom – alapján.
Hidvégi Péter, az SAP Hungary ügyvezető igazgatója a Digitális állam hírlevélben három alkalommal járja körbe ezeket a kérdéseket, három szempont – működés, megtérülés és bizalom – alapján.
A tartalom az SAP Hungary támogatásával, a hvg360 Prémium hírlevelek szakmai együttműködésével készült.
