Saját kutatás és közvélemény-kutatás az utcai szexuális zaklatásról. Közeleg a szavazás az abúzus megtestesítőjéről, Donald Trumpról. Ki tudja elképzelni Orbán Viktort ENSZ-főtitkárként? Mi lesz a Matolcsykkal? Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
„Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. / Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. / Mikor a válla picikét rándult, egy kis fiúcska utána bámult. / Lebegve lépett – már gyúlt a villany, s kedvükre nézték, csodálták vígan.” A magánéletben József Attila is tudott nehéz ember lenni, de a szerelmi lírában páratlan verseket szült, néha szívszaggatókat, néha játékosakat.
A valóság azonban sajnos nagyon más – derül ki címlapsztorinkból a Fókuszban rovatban. A járdán a nők gyakran nem lebegve lépnek, hanem sietősre fogják, mert nem kisfiúcskák bámulnak utánuk, hanem férfiak füttyentgetnek, ha közelebb érnek, tapogatnak, dörgölőznek, zaklatnak, József Attila korából ismert szavakkal flaszteren éppúgy, mint tuján. Több mint hétszázan számoltak be az őket ért atrocitásokról szerzőnknek, Martini Noéminek, akit, amikor erről akarta kérdezni a rendőrséget, egy onnan ügyetlenül elküldött e-mailben, faragatlan bunkó módon, sikítozó kékharisnyának minősítettek férfiak.
A rendőrség védelmének hiányában a szexuális zaklatás elszenvedői segítségért például a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen egyesülethez fordulhatnak, amelynek ismertebb neve, a NANE akár e heti számunk mottója is lehetne arról, ki mindenki s hol mondja, mondta azt, hogy na ne, ebből már elég.
Látványosan ezt tették szomszédunkban a szerb fiatalok, akik az Alekszandar Vucsics fémjelezte rezsim több mint egy évtizedét élték meg zaklatásként.
A vártnál jóval nagyobb arányban nyerte meg a szerbiai parlamenti választást az egyetemi diákok vezette ellenzéki koalíció, így elmaradtak a sokak által elkerülhetetlennek tartott erőszakos összecsapások. A Szerbia és a világ számára is jórészt ismeretlen új vezetőkre hatalmas feladat vár.
Szintén a Világ rovat ír arról, hogy a politika színpadára belépésétől számítva már több mint négyezer napja Donald Trump korszakában élő amerikaiak most azzal az emberrel szemben próbálnak a keddi félidős kongresszusi választáson politikai távolságtartási végzést elérni, aki maga az abúzus megtestesítője. Nemcsak a bel- és külpolitikájában, Grönlandról „édes álmokat” szőve, hanem a szó szoros értelmében is. Egy újságírónő azzal vádolja, hogy három évtizede egy elit manhattani bevásárlóközpont női próbafülkéjében megerőszakolta, és egy tévéműsor felvételének szünetében a milliárdos 2005-ben azzal hencegett a nők megszerzésével kapcsolatban: „Ha sztár vagy, mindent megtehetsz, a puncijuknál ragadhatod meg őket.”
Magyarországon sárba rántották a Zeusz fejéből kipattant ókori görög istennőt, Pallas Athénét is, amikor az MNB alapítványaira ragasztották a nevét. Matolcsy György volt jegybankelnököt azóta letartóztatták, az életet élvező – magát Casanovaként fényképen ünneplő – fia ellen pedig nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki. Arról, hogy a hírhedten hiú bankár nem éppen úgy került be a történelembe, ahogy vágyott (mondhatná, de senki sem hallja, hogy na ne), a Magyarország rovatban írunk. A The Wall Street Journal amerikai napilap értesülése szerint a Trump-adminisztráció Moszkva és Peking támogatásával erőszakot tenne az ENSZ kiválasztási rendszerén is azért, hogy Orbán Viktort a világszervezet főtitkárává emelje. A hüledezést kiváltó ötletről a Magyarország rovat ír, és Para-Kovács Imre sem rejti véka alá a véleményét.
A nemzetközi béke és biztonság fenntartása az ENSZ alapfeladata, és itt rögtön elhasal a történet, mert ugyan ki lenne olyan hülye, hogy ezt egy olyan emberre bízza, aki tevőlegesen keltett nemzetközi feszültséget Bosznia-Hercegovinában, bújtatott jogerősen elítélt külföldi állampolgárokat, Magyarországot kiléptette a Nemzetközi Büntetőbíróságból, és Donald Trumpot azzal nyugtatta, hogy Ukrajna nem nyerheti meg ezt a háborút?
Nők a főszereplői a Nemzeti Galéria új, hiánypótlónak nevezett kiállításának is. Az Elhivatottak – Magyar képzőművésznők a 20. század első felében címet viselő tárlat olyan alkotókra irányítja a fényt, akik elnyomva érezhették magukat a férfiak világában. Mint a Szellem rovat cikkében felidézett Kövesházi Kalmár Elza, az első jelentős magyar szobrásznők egyike, aki 1901-ben mutatta be a Műcsarnokban Vágyakozás című álló női aktját, amivel botrányt kavart. Mert nemcsak az addig a férfiaknak fenntartott szobrászatban jeleskedett, sőt aktot faragott, de csábító, feltárulkozó nőt ábrázolt, amiért a korabeli sajtóban meg is kapta az erkölcstelen jelzőt – nyilván mert erkölcsösen csak férfiak szemével készülhetett női akt.
Kinek és miért volt rossz ez a szabály? Kis árrésstop-történelem.
