Hogyan érzi magát újságíróként, íróként Spanyolországban, ahol naponta zajlanak tüntetések a lakáshelyzet és a ceutai migránsválság, a gazdasági nehézségek miatt, a korrupció ellen, épp akkor, amikor sztrájkfenyegetések közepette megkezdődött az előrehozott választási kampány?
Óriási bizonytalanságot érzek a társadalomban. Az utcai felháborodáshullám, a fiatalok elégedetlenségének hátterében az áll, hogy a kormányzó baloldali pártok elárulták a baloldali eszméket, nem az átlagemberekért dolgoznak, hanem kapitalista ideálokért. Bár progresszív kormányunk van, úgy érzik, hogy a hatalom nem tesz értük semmit, elveszítették a bizalmukat, nem hisznek az ígéreteknek. És ha a november végi választáson az esélyesnek látszó jobboldali Néppárt és a radikális jobboldali Vox győz – bárcsak ne lenne így –, akkor sötét idők jönnek Spanyolországban. Szóval aggódom.
Dedikálás a Margó fesztiválon
Facebook / Margó fesztivál
A 2023-ban megjelent, Elégedetlenség című regényében – amely mély társadalomkritikát hordoz – ez a bizonytalanság még mintha nem lenne jelen.
A könyvet 2019–2020-ban írtam, a főszereplő, a 32 éves Marisa az irodai fizetéséből akkor még megengedhette magának, hogy egyedül béreljen egy madridi lakást, ezt ma már az elszabadult bérleti díjak miatt nem tudná megtenni. Az emberek könnyen hozzászoknak ahhoz, hogy jól élnek, de nagyon nehezen fogadják el, hogy a mostani romló gazdasági helyzetben rosszabbul élnek, a dolgok nem mennek jól. Dühösek vagyunk, amiért úgy érezzük, hogy elveszítjük bizonyos jogainkat: a kórházi várólisták egyre hosszabbak, a gyerekek 45 fős osztályokban tanulnak, romlik és drágul a vasúti és a telekommunikációs szolgáltatás, és minden tekintetben süllyed az életszínvonalunk. Ma sok fiatal havi 1600 euró körül keres, ebből képtelen kifizetni egy 1600 eurós madridi lakbért. Nagyon borúlátó vagyok.
Cikkeket is ír, podcastja is van, minek tartja inkább magát?
