Korábbi hírleveleinkben részletesen foglalkoztunk az egyes befektetési eszközosztályokkal és azok kockázataival. Ezek ismeretében már jól látható, mennyi döntéssel jár a személyre szabott befektetési portfólió kialakítása. Tapasztalataim szerint viszont hiába látja át a helyzetét, egyre több befektető érzi úgy, hogy döntéseit inkább szakemberekre bízná – például egyszerűen nincs ideje folyamatosan követni a piacokat.
A sokat utazó üzletember, a pilóta vagy a műtőben órákat töltő orvos nem feltétlenül tud időben reagálni a változásokra. Számukra jelenthet megoldást a vagyonkezelés, pontosabban a diszkrecionális portfóliókezelés.
Mit jelent a vagyonkezelés?
A vagyonkezelés során a portfólióval kapcsolatos napi befektetési döntéseket az ügyfél helyett szakemberek hozzák meg. A szolgáltatást magánszemélyek és cégek is igénybe vehetik, és egy megbízás önmagában nem jelent korlátlan felhatalmazást.
Az ügyfél és a befektetési szolgáltató előre rögzíti a célokat, a kockázati kereteket, a választható eszközök körét, a befektetés alapdevizáját és időtávját. A portfóliókezelő ezeken a kereteken belül alakítja a befektetéseket, és ügyel arra, hogy a portfólió összetétele a változó piaci környezetben is összhangban maradjon a vállalt kockázattal.
Az első lépések
A folyamat rendszerint értékpapírszámla megnyitásával kezdődik. Magánszemélyek számára, a hatályos feltételek teljesülése esetén, tartós befektetési számla is szóba jöhet, amely hosszabb távon adóelőnyt biztosíthat. Ezt követi az ügyfél pénzügyi helyzetének, céljainak, befektetési ismereteinek, veszteségviselő képességének és kockázattűrésének felmérése. A személyre szabott szolgáltatás lényege, hogy a stratégia az ügyfél élethelyzetéhez és terveihez igazodjon. Ehhez nem feltétlenül szükséges minden értékpapírt egyedileg kiválasztani.
Fontos döntés a portfólió alapdevizájának megválasztása is. A szolgáltatások jellemzően forintban, euróban vagy dollárban érhetők el. A választásnál nem elegendő azt figyelembe venni, hogy az ügyfél jelenleg milyen devizában tartja a pénzét: a jövőbeli kiadások pénzneme, a megtakarítás tervezett felhasználása és az esetleges devizakockázat mind lényeges szempont.
A másik alapvető kérdés a kockázati profil meghatározása: mekkora átmeneti árfolyamesést tud vagy hajlandó elviselni az ügyfél a magasabb hosszú távú hozam reményében? A megtakarítás reálértékének megőrzéséhez legalább 25 százalékos, ideális esetben inkább 40 százalékos részvényarányt érdemes választani. Tőlünk nyugatabbra még ennél is magasabb, 60 százalékos részvénysúly az általános.
