A minőségi újságírás nincs ingyen, ezért építjük 2019 óta a digitális előfizetői közösségünket. Ugyanakkor hiszünk abban, hogy vannak olyan fontos témák, amelyeknek minél több emberhez el kell jutniuk. Cikkünket ezért mindenkinek hozzáférhetővé tesszük, de ha teheti, fizessen elő a hvg360-ra, hogy a jövőben is tudjunk fontos írásokat mindenkivel megosztani.
Az 1989 előtti állambiztonsági ügynökakták nyilvánosságra hozatala kapcsán sokakban merülhet fel a kérdés: na de mi lesz a 2010 és 2026 közötti politikailag motivált titkosszolgálati akciókkal, lehallgatásokkal és megfigyelésekkel? A Tisza Párt választási programjában egyértelmű ígéretet tett ezek feltárására. Nemcsak a Pegasus-botrány teljes kivizsgálását vállalta, hanem azt is, hogy „nemzetbiztonsági ellenőrzés után” nyilvánosságra hozza a „2010 óta elrendelt, politikailag motivált titkos megfigyeléseket”. Ezt a vállalást később Pósfai Gábor belügyminiszter is megerősítette.
Jóval többről van azonban itt szó, mint egy választási ígéret teljesítéséről. A politikai célú titkosszolgálati tevékenység feltárása a demokratikus jogállam helyreállításának, ha úgy tetszik a valódi rendszerváltásnak az alapfeltétele is.
A nyilvánosságra került adatok szerint ugyanis 2010 és 2026 között mintegy 19 ezer titkos megfigyelési engedélyt adtak ki Magyarországon. Bár korántsem mindegyik eset volt politikai indíttatású, a számok is jól mutatják, mennyire fontos tisztázni, milyen célokra vetette be az állam ezeket az eszközöket.
A cikk írói ráadásul személyesen is érintettek. Szervezeteink az elmúlt években több olyan kormányzati támadás célpontjává váltak, melyekben felmerül a titkosszolgálatok szerepe. Noha az ügyek részletei máig nem tisztázottak, az bizonyos, hogy a megszerzett információkat állami szervek és a kormányközeli média is a lejáratásunkra használták fel.
A titkosszolgálatok információit összesítő Nemzeti Információs Központ (NIK) például egy minősítés alól feloldott 2022-es jelentésében hozta nyilvánosságra a Nyomtass te is! kiadójának szenzitív pénzügyi adatait. Ezeket a Szuverenitásvédelmi Hivatal és a kormányközeli média később a lap elleni lejárató kampányban használta fel, a „Soros-féle dollármédia” részeként bemutatva minket.
Az Action for Democracy esetében még személyesebb eszközökhöz folyamodtak. Vezetőit és tanácsadóit megtévesztéssel szervezett beszélgetéseken titokban videóra vették, családtagjaikat pedig a tudtuk nélkül fényképezték. A felvételek közzétett részleteire a kormányközeli sajtó lejárató kampányt épített, a Szuverenitásvédelmi Hivatal pedig külön jelentést alapozott rájuk. A műveletek megrendelőinek kiléte és az esetleges titkosszolgálati kapcsolatok máig nem tisztázottak.
Bár érintettek vagyunk, a kérdés messze túlmutat rajtunk.
Az Orbán-rendszer egyik legsúlyosabb öröksége ugyanis az állami intézmények pártpolitikai célokra történő felhasználása volt. Ha a titkosszolgálatok részt vettek civilek, újságírók vagy politikai ellenfelek jogellenes megfigyelésében, akkor nem elegendő ennek általános elítélése. Meg kell ismernünk az ilyen műveletek működését, döntéshozóit, eszközeit és áldozatait.
A vizsgálatnak arra is ki kell terjednie, hogy az orosz titkosszolgálatok milyen befolyást gyakorolhattak a magyar nemzetbiztonsági szervekre, és volt-e együttműködés politikai célú műveletekben.
A demokratikus átmenet nem merülhet ki a vezetők és intézménynevek lecserélésében. Tisztázni kell, miként élt vissza a korábbi hatalom az állam titkos eszközeivel, és kik viselik ezért a felelősséget. Enélkül a jogsértések következmények nélkül maradhatnak, és semmi sem garantálja, hogy más szereplők nem folytatják ugyanezt a gyakorlatot.
Ehhez az érintetteknek hozzá kell férniük a róluk vezetett aktákhoz, meg kell ismerniük az eljárások indokait, valamint azt, hogy az összegyűjtött információkat kiknek továbbították és mire használták fel. Ugyanilyen fontos a titkosszolgálatok, a Nemzeti Információs Központ és a megszüntetett Szuverenitásvédelmi Hivatal közötti adatáramlás feltérképezése. Mindezt természetesen a valódi nemzetbiztonsági érdekek és mások személyes adatainak védelmével kell elvégezni.
A rendszerváltás utáni Magyarország egyik súlyos mulasztása volt, hogy az egymást követő kormányok évtizedeken át nem tették lehetővé az állambiztonsági múlt teljes körű feltárását. Az 1990 előtti ügynökakták megnyitása fontos lépés, de nem követhetjük el újra ugyanazt a hibát: az elmúlt tizenhat év politikai megfigyeléseinek dokumentumai sem maradhatnak hozzáférhetetlenek.
Korányi Dávid az Action for Democracy elnöke, Klopfstein-László Kornél a Nyomtass te is! társalapítója
