Több náci figurát is alakított korábban. Mi volt az első gondolata, amikor Nemes László felkérte, hogy játsszon el még egyet, játssza el Klaus Barbie-t, a hírhedten szadista, a lyoni mészáros nevet méltán kiérdemelt Gestapo-főnököt?
Az első gondolatom az volt, hogy na, még egy! Amikor a Perzsa nyelvleckéket forgattam, azt gondoltam, most játszom nácit utoljára. Aztán két évre rá Shawn Levy felkért, hogy szerepeljek A láthatatlan fény című minisorozatában. Mark Ruffalóval szerepeltem együtt. És ez is egy náci karakter volt. Jó, gondoltam, ez most tényleg az utolsó. Amikor Nemes László hívott, úgy voltam vele, hogy nem, többé nem. Csakhogy nagyon is érdekelt ez a karakter, Klaus Barbie figurája. A színészet számomra elsősorban az emberi természet megfigyelését jelenti.
Felix Lefebvre, Lars Eidinger, Nemes Jeles László és Gilles Lellouche a „Moulin” című film vetítése előtt a 79. Cannes-i Filmfesztiválon
AFP / Thibaud Mortiz
Mire jutott Barbie természetének tanulmányozása során?
Amit megtudtam róla, annak alapján már-már klisészerű alaknak tűnik. A szadista náci iskolapéldája. Ha egyszerűen csak bemutatná egy játékfilm, miként kínozta a foglyait, a nézői reakcióm az lenne, hogy nem hiszem el. László el akarta kerülni az efféle ábrázolást. És itt jön a képbe a művészi szabadság. A filmben szereplő Barbie nem egy az egyben az az alak, akiről a visszaemlékezések szólnak. László nem akarta, hogy az általam játszott alak élvezze a kínzásokat. Pedig Klaus Barbie nagyon is élvezte, amit csinált, a leírások erről tanúskodnak.
