Avonalkétvégén

Sajátos állami szerepfelfogás az, amely inkább a fogyasztók kiszolgáltatottságának növelésében működik közre, ahelyett hogy a védelmükre összpontosítana. Márpedig a netbiztonság szempontjait figyelembe véve sokkal jobb befektetés lenne, ha az állam másra költené azt az irdatlan összeget, amelyet az elmúlt időszakban a telekommunikációs szolgáltatók felvásárlására szánt. Például fejleszthetné a folyton csak a technológia után kullogó piacfelügyeletet, vagy kiokosíthatná a fogyasztókat a tudatos internethasználatból. A felhasználók ugyanis információk tömkelegét osztják meg öntudatlanul magukról, amint csatlakoznak az internetre vagy a mobilhálózatra. Épp csak az a kérdés, mire akarja használni azt a szolgáltató. Ha szűkül a verseny, netán az egyik piaci szereplő hátországa (a kormánypárt) jelentős mértékben egybeesik azokkal, akik a szabályozó hatóság tagjait kinevezik (a kormánypárt képviselői), akkor még nagyobb a veszély, hogy elvész a kontroll. Márpedig a telekommunikációs szolgáltatók tulajdonosai a világon mindenütt hatalmas adatvagyonon ülnek, ami messze túlmutat azon az értéken, amely pusztán az előfizetők számából vagy a cég árbevételéből adódna.

Rengeteg államnak van bizonyos mértékű tulajdona valamelyik helyi telekommunikációs vállalatban, ezzel egészen addig nincs is semmi probléma, amíg a felügyeleti szervek nem befolyásolhatók – mondja egy neve elhallgatását kérő IT-biztonsági szakértő. A kockázati tényezők számbavétele pedig nem azt jelenti, hogy a szolgáltató minden adathalászati lehetőséggel élni is fog, pusztán érdemes a legrosszabb eshetőségekre is felkészülni. A kommunikációs csatorna üzemeltetőiként az ágazat vállalatai rengeteg tevékenységet kvázi titkosítatlanul közvetítenek, így a fogyasztóknak bízniuk kell abban, hogy jó szándékú postásként akkor sem olvasnak bele üzeneteikbe, ha megtehetnék.

A hálózatra csatlakoztatott mobiltelefonok pozíciójának ismerete egészen változatos, köztük társadalmilag nagyon hasznos célokra is fordítható. A csúcsforgalomban kialakuló dugók megfigyelése például okos városfejlesztésekhez vezethet a cellainformációk alapján. Ha azonban ugyanezt spontán tüntetések előrejelzésére használják, az már egy orwelli államot vetít előre. A szolgáltatóknak amúgy kötelességük is olyan hálózatot fenntartaniuk, amelyben bárkinek a kommunikációjába lehetőség van betekinteni. A szervezett bűnözés visszaszorításában ugyanis elengedhetetlen szerepe van annak, hogy a rendőrség vagy a titkosszolgálatok lehallgathassanak beszélgetéseket. A veszély akkor válik valóssá, ha egy telekommunikációs cég olyanok ellenőrzése alá kerül, akik nem vetik meg az autokráciára jellemző módszereket. Ilyen esetben akár egy Pegasus-féle kémszoftver bevetésére sincs szükség, pusztán a telekommunikációs cég birtoklása tálcán kínálja a megfigyelés lehetőségét.

Természetesen a piaci szolgáltatók is gyűjthetnek legális vagy illegális marketinginformációkat, amelyekkel számukra kedvező vásárlásra késztethetik a felhasználót, vagy egyszerűen eladhatják ügyfeleik böngészési szokásait más vállalatoknak. Egy arra hajlamos államhatalomnak viszont komoly politikai nyeresége származhat a csoportdinamikák megfigyeléséből – magyarázza a szakértő. Egy új törvény népszerűsége például jól monitorozható a bejelentést követő adatforgalmon keresztül: hányan olvassák a hírt az egyes újságokban, milyen a látogatottsága a Magyar Közlöny weboldalának, vagy mely véleményvezérek közösségi médiás felületein gyűlnek a látogatók – ez mind értékes információ az államnak. Egészen disztópikus esetekben pedig honlapok vagy akár a teljes szolgáltatás blokkolására is képes lehet a hálózatok üzemeltetője. Már az is hatalmas fegyvertény lehet, ha politikai ellenfelek vagy sajtóorgánumok oldalait akár csak néhány percre elérhetetlenné teszik. A világ kormányai az elmúlt öt évben már hatvan országban kapcsolták le az internetet azért, hogy tüntetéseknek véget vessenek. ¬ Iványi Blanka