Ébredésután
Európa politikai centrumába katapultálhatja Lengyelországot egy Donald Tusk vezette kormány, amelynek odahaza meg kell küzdenie a választáson győztes, de parlamenti többséghez nem jutó Jog és Igazságosság (PiS) illiberális örökségének felszámolásával.
Menetrend
Az új parlamentet a lengyel alkotmány értelmében a választástól számított 30 napon belül, vagyis november 14-éig össze kell hívnia Andrzej Duda államfőnek, aki 2015-ben és 2020-ban is a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltjeként nyerte meg az elnökválasztást (és harmadik mandátumért nem indulhat). A 460 fős szejm első ülésén a hivatalban lévő miniszterelnök benyújtja a lemondását, és Duda megbíz egy politikust a kormányalakítással. Ez alól 2001-ben volt kivétel, amikor Aleksander Kwasniewski akkori államfő – aki a Lengyel Egyesült Munkáspárt kormányában 1985–1987 között az ifjúsági és sportminiszteri posztot töltötte be – még az előtt megbízta a szintén posztkommunista Leszek Millert, hogy felmentette volna a jobbközép Jerzy Buzeket.
A lengyel alkotmány nem szabja meg, hogy az államfő kit válasszon, de az hagyományosan a választáson győztes párt vagy koalíció miniszterelnök-jelöltje, ami a rendszerváltás óta eddig nem jelentett problémát. 2005-ben az addig potenciális koalíciós partnerének tűnő Polgári Platformmal (PO) szakító PiS előbb kisebbségi kormányt alakított két párt külső támogatásával, majd formálisan is szövetségre lépett az azt nyújtó Önvédelemmel (Samoobrona) és a Lengyel Családok Ligájával (LPR). 2007-ben és 2011-ben a győztes PO vezetőjeként Donald Tusk is simán kapott megbízást, mert mindkétszer biztos volt a többsége az agrárbázisú Lengyel Néppárttal (PSL) koalícióban. 2015-ben és 2019-ben pedig a PiS-nek társat sem kellett keresnie, mert – a rendszerváltás óta példátlan módon – egymaga is többséget szerzett.
Az egymást követően harmadszor is győztes PiS színeiben ezúttal a hivatalban lévő – és az új kormány megalakulásáig ügyvezetőként a posztján maradó – Mateusz Morawiecki kaphatná a megbízást, de a kampányban tett nyilatkozatok, illetve a mandátumok megoszlása miatt nincs esélye többséget szerezni. Az új miniszterelnökről és kormányáról a szejm az első ülését követő 14 napon belül szavaz, a bizalom elnyeréséhez az összes képviselő abszolút többsége (231) kell, a határozatképességhez pedig az, hogy a törvényhozók legalább fele részt vegyen a voksoláson. Ha nincs meg a többség, akkor a szejm veszi át a kezdeményezést, és jelöl miniszterelnököt, amihez a képviselők 10 százaléka, 46 fő támogatása szükséges. Ha a többség – újabb 14 napon belül – jóváhagyja a miniszterelnököt és a kormányt, akkor azt az államfő köteles kinevezni.
Abban a – jelenlegi felállásban elvinek tekinthető – esetben, ha a szejm sem tud miniszterelnököt állítani, az államfő már kinevezi a poszt betöltőjét, róla és a kormányáról 14 napon belül bizalmi szavazást kell tartani, amikor már elég a jelenlévők többsége. A harmadik lépésig eddig egyetlen alkalommal jutottak el. Kwasniewski jelöltje, Marek Belka 2004-ben elsőre nem kapott bizalmat, s mivel a szejm 14 napon belül nem élt a kinevezési jogával, az államfő újra Belkát terjesztette elő, akinek egy politikai alku nyomán ekkor már meglett a többsége. Ha a harmadik lépéssel sem lenne miniszterelnök és kormány, akkor az alkotmány alapján az államfőnek fel kell oszlatnia a parlamentet, és új választást kiírnia, amire 45 napon belül sort kell keríteni.