Személyes konfliktusok kellettek ahhoz, hogy kiderüljön: lehet, hogy mérföldkőhöz érkezett a mesterséges intelligencia fejlesztése. Egyesek már-már az emberiség sorskérdéseiről beszélnek, amelyek összefonódhatnak a Microsofttal és a ChatGPT-t is kifejlesztő OpenAI-jal.
Sam Altman amerikai törvényhozókkal tárgyalt az MI-szabályozásról. Értik a víziót?
Getty Images
AGIbújt,AGInem
Marabu
Az AGI (artificial general intelligence) egy olyan mesterséges intelligencia, amely képes az emberi gondolkodás lépéseinek elsajátítására, és bármilyen feladatot meg tud oldani anélkül, hogy a kutatók ehhez komolyabb adathalmazt és szabályrendszert adnának neki. Viszont még nem létezik. A sokak által ismert és már használt MI-algoritmusok, mint a ChatGPT vagy a képalkotó Midjourney, az elmúlt évben óriási fejlődésen mentek keresztül. Bővültek az ismereteik, gyorsabbak és pontosabbak lettek. Látszólag összetettebb feladatok megértésére és végrehajtására is képesek. Így felmerülhet a kérdés, vajon milyen létjogosultsága van egy AGI-nak, miben fog többet tudni az eddigi szoftvereknél.
Sam Altman OpenAI-vezérigazgató menesztésének szappanoperájában erre is érkezett egy lehetséges válasz. A cég egy kiszivárogtatott, de meg nem erősített belső levelezése szerint a kutatók áttörést értek el egy Q* (Q-star) nevű projekttel, és bár a két esemény, tehát a leváltás és az innováció közötti összefüggés nem bizonyított, logikusnak tűnik, hogy egy ilyen fejlemény is kirobbanthatta a konfliktust az OpenAI vezetői között. Ahogyan a cég honlapjáról is kiderül, a labor legfőbb célja az első AGI létrehozása, a Q* pedig – ha valóban létezik – komoly lépést jelenthet ennek elérése felé. A feltételezések szerint az algoritmus Q-learning módszerrel tanul (innen kaphatta a projekt a Q jelölést), ami a számítógépek tanulási módszerének elnevezése. A gép jutalomban, azaz megerősítésben részesül, ha helyesen oldja meg a problémát, de más segítséget nem kap, csupán a visszajelzésekből és a saját logikájából táplálkozhat. Az eddigi információk szerint a Q* képes olyan matematikai problémák megoldására, melyekre egy átlagos általános iskolás diák, és mindenre a saját érveléses módszerével jött rá. Erre mondta a rangos MIT Technology Review-nak a Cambridge-i Egyetem kutatója, Katie Collins, hogy „az általános iskolai matematikai feladatok megoldása nagyon-nagyon különbözik attól, hogy a matematika határait olyan szinten feszegessük, mint egy Fields-érmes”, a legrangosabb matematikai díjra utalva hűtve le a kedélyeket.
Az OpenAI egy május végi bejegyzésben mindenesetre jelezte: megtanítottak egy modellt arra, hogy nemcsak az eredményét jutalmazzák, hanem érvelésének minden egyes helyes lépését, ami elősegíti, hogy a modell olyan gondolati láncot hozzon létre, amelyet az emberek is támogatnak. Ezzel „a matematikai problémamegoldás új csúcsát érhetjük el” – írták. Ez azonban még távol áll az AGI-tól, és az MIT szakírója óva is int attól, hogy a technológiai szektor felesleges pr-akciókkal terelje el a figyelmet a valóban megoldható problémákról. Ezzel ugyanis öngólt lőhetnek, hiszen a törvényhozók szerte a világon azon tanakodnak, hogy adjanak-e nagyobb hatalmat a technológiai cégeknek az MI-modellek önálló szabályozására.
A Q-learning módszerén kívül az AGI-k másik sajátossága lehet a jövőben, hogy nem csak egy adott területen használhatók a képességeik. Olyan intelligenciákra érdemes gondolni, mint a 2001: Űrodüsszeia HAL–9000-es komputere vagy a Vasember J.A.R.V.I.S.-a, amelyek kommunikálnak a felhasználóval, és a legkülönbözőbb feladatokat el tudják végezni. Ha valóban ezen az úton halad az OpenAI mindeddig titkolt projektje, akkor a virtuális asszisztens már nemcsak sci-fi, de egyre inkább maga a valóság lehet.¬Gyenes Lídia
