A még csak elméletben létező nanoanyagokból összeállított űrkábelen futó lift  jó ideig csak terv marad - elkészültéig teljesen más megközelítést javasol három torontói kutató. Brendan Quine, Raj Seth és George Zhu az Acta Astronautica szaklapban publikálta elképzeléseit: szerintük űrhajókban használt felfújható pneumatikus modulokból kellene összeállítani egy tornyot, amivel közelebb kerülhetnénk a külső űrhöz. Ha számításaik pontosak, akkor a megfelelő hegytetőre telepítve 15 kilométer magas tornyuk akár 20 kilométer magasra is emelkedhet, ezt pedig különböző tudományos célokra hasznosíthatják.

A torony építéséhez használt modulok kevlár-polietilén összetételűek - mindezeket pedig könnyű gázzal - például héliummal - fújják fel és szilárdítják is meg egyben. A kutatók modellezték a 15 kilométeres tornyot, amelyet száz, egyenként 150 méter magas és 230 méter átmérőjű modulból állítottak össze - a modulok mindegyikét két méteres felfújható csövekből építették. Quine szerint mindez felfújás után 800 ezer tonnát nyomna. A csoport a gyakorlatban is felépített egy jóval kisebb, 7 méter magas szerkezetet, amelyet hat modulból raktak össze - szerintük egy ilyen szerkezet akkor tud stabilan maradni, ha minden egyes modult giroszkóppal és aktív stabilizátorokkal látnak el. Mindazonáltal ha a modulokból több meghibásodik, nem dől össze a teljes struktúra.

A torony nemcsak tudományos célokra lenne felhasználható, hanem turisták is igénybe vehetnék. Húsz kilométer magasan ugyanis, mondják a kutatók, olyan sötét van, mint a külső űrben, hatszáz kilométerre ellátni, s még a súlytalanság okozta problémákkal sem kell foglalkozni.