Pascal Cotte egy szerdai sajtótájékoztatón jelentette be: megdönthetetlen bizonyítéka van arra, hogy amikor Leonardo da Vinci megfestette az eredeti képet, Mona Lisának még volt szemöldöke és szempillája is. Ennek megállapítására a francia mérnök és feltaláló egy 150 ezer DPI felbontású képet készített egy olyan, maga által összeállított fényképezőgéppel, amely az ultraviola és infravörös spektrumok rögzítésére is képes.

Cotte bizonyítéka egy ecsetvonásnyi szőrszál a hölgy bal szemöldöke helyén, a hiányzó szempillával és szemöldökkel kapcsolatban több teóriája is van: ha Leonardo nem erősen halványodó pigmentanyagot használt, akkor nagy esélye van annak, hogy a festmény tisztítása során történhetett meg a szerencsétlen törlés.

„Közelről megnézve a festményt látszik, hogy a szem körüli repedések sokkal enyhébbek, ennek pedig az lehet a magyarázata, hogy egy nap egy restaurátor a szem környékét tisztította és véletlenül letörölte a szemöldököt és a szempillát is” – mondta Cotte.

A nagyfelbontású fénykép más felfedezésekhez is vezetett. A kép infravörös rétegén az látszik, hogy eredetileg az ujjak más helyzetben voltak a mostaniakhoz képest. Cotte szerint ennek oka, hogy a modell karján egy takaró volt. Ez szabad szemmel már nem látszik ugyan, az infravörös képen azonban felfedezhető az elhalványodott pigmentanyag. Érthetővé válik, miért tartja így Mona Lisa  a csuklóját, hiszen a takarót testéhez szorítja. Az is kiderült, hogy eredetileg nem csak Mona Lisa mosolya volt szélesebb a most láthatónál, hanem az arca is.

A francia kutató emellett virtuálisan restaurálta is a festményt, megmutatva, hogyan nézett ki a kép, amikor a színek még élénkek voltak rajta: a modell bőrszíne a rózsaszín melegebb árnyalataiban játszott, az ég pedig ragyogóan kék.

Cotte kutatásának eredményei a San Fransiscó-i Metreonban láthatóak a „Da Vinci: An Exhibition of Genius” kiállításon.