A testre szerelhető repülő szerkezetek ősét a Bell Labs építette meg 1953-ban: az akkori rakétaöveket azonban nem is szánták kereskedelmi forgalomba, a prototípusok pedig csak a korabeli üzemanyagokkal voltak képesek működni, így 50 kilónál nagyobb súlyt nem tudtak a levegőbe emelni, az annál kisebbet is csak körülbelül egy percig tudták megtartani.

H202: csak harminchármat bír

2007 végére a helyzet jóval pozitívabb képet mutat, a jetpackek piacán jelenleg két cég rivalizál egymással. A mexikói Tecnologia Aeroespacial Mexicana (TAM) negyedmillió dollárért teszi elérhetővé TAM Rocket Belt névre keresztelt rakétaövét, az árban a repülési és a karbantartási oktatás ára is szerepel. A tele tanknyi hidrogén-peroxiddal a "jármű" 30 másodpercnyi repülést biztosít, mindehhez az öv 62-70 kilogrammot nyom. A TAM riválisa, a coloradoi Jetpack International szintén hidrogén-peroxiddal működő jetpackje, a H202 csupán három másodperccel tovább tud a levegőben maradni, 70 kilogrammot nyom, viszont minden oktatással együtt csak 155 ezer dollárba kerül.

A JPI alapítója, Troy Widgery szerint a H202 nem túl biztonságos, nagyobb repülési hiba esetén bele is lehet halni egy szerencsétlen balesetbe, valamint a csupán 33 másodpercre elegendő üzemanyag elég idegessé teheti a tapasztalatlanabb pilótákat, további problémákat okozva ezzel.

A megoldás erre a cég T73 Turbine Jet Pack-je lehet, ez egy olyan 200 ezer dolláros modell, amit repülőgép-üzemanyag hajt, ennek megfelelően 19 percig lehet vele a levegőben maradni. A T73-at jelentősebb repülési tapasztalattal bíró vásárlóknak ajánlják, ennek birtokában körülbelül 130 km/h sebességgel lehet utazni (nyolcvan méternél nem nagyobb magasságban), nagyjából 45 kilométeres hatótávval kalkulálva, a pilóta súlya pedig nem lehet több 90 kilónál. A coloradoi cég csúsztatta a T73 megjelenését, így 2007 decembere helyett 2008 első felében debütál az új típusú jetpack.