A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Marc-André Bernier, a kanadai Parks Canada vízalatti régészeti expedíció vezetője szerint az 1853-ban magára hagyott HMS Investigatort találták meg. A vitorlás az Északnyugati Átjáró felfedezésére induló Sir John Franklin brit kutató és 128 embere utáni nagyszabású mentőakcióban vett részt, de a jégtáblák három télen át is útjukat állták, és a bajba jutott legénység életben maradt tagjait végül a HMS Resolute mentette meg.
A kanadai régészek Franklin hajóinak, a HMS Erebusnak és a HMS Terrornak a felkutatására indítottak expedíciót. A brit kutató 1845-ben indult az Európát Ázsiával összekötő lényegesen rövidebb, hajóval bejárható út felfedezésére. Az eltűnt hajók és legénységük utáni 1848 és 1959 közötti kutatás a történelem egyik legnagyobb mentőakciójává vált, amely végül az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő, a jeges-tengeri szigetvilágon át vezető átjáró felfedezésével járt.
A kanadai régészek július 22-én érkeztek a Mercy-öbölbe, ahol feltételezték, hogy megtalálják az elhagyott kutatóhajót. Három nappal később a jégtábláktól annyira kitisztult az öböl, hogy a kutatóknak egy felfújható gumicsónakra szerelt szonárral (hanglokátorral) 15 percen belül sikerült a roncsra bukkanniuk.
Bernier szerint az árbocot és a vitorlát a jég és az időjárás már régen megsemmisítette, azonban a McClure-öböl hideg vizében annyira jó állapotban maradt meg a 11 méter mélyen, egyenes helyzetben álló roncs, hogy még a faanyag illesztései is jól láthatók. A régészek a parton a legénység által hátrahagyott tárgyakra bukkantak, valamint a skorbutban meghalt három matróz sírját is megtalálták. A következő lépésben távirányítású vízalatti kamerát fognak a roncshoz irányítani. Maradványokat nem kívánnak a felszínre hozni, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lelőhely a jövőben is érintetlen maradhasson.
Franklin expedíciója
Sir John Franklin kapitány és 128 embere 1845-ben az Északi-sarkkörön túl tűnt el, és ez a brit sarkkutatás mindmáig egyik legnagyobb tragédiájának minősül. Az Északnyugati-átjárót végül a Franklinék keresésére indult Investigator legénysége „fedezte fel”, ők tették meg hajón és szántalpakon először a híres utat, fedezték fel az Északnyugati-átjárót. Az útvonal felfedezésére 10 ezer fontos, akkor horribilisnek számító díjat tűzött ki Royal Navy, a brit haditengerészet. A pénzt végül a hajójukat elhagyó Investigator-legénység között osztották szét.
