Az elmúlt napokban csúcsot csúcsra döntve szökik az egekbe a svájci frank árfolyama. A derék alpesieknek azonban nem maguktól jutott eszébe, hogy legyen egységes pénzük. A gazdasági válság idején „menedékdevizaként” is népszerű svájci frank ugyanis nem „svájci találmány”, bevezetése a francia forradalom exportjához kötődik.
Ezen a héten minden politikai hírt „überelt” a svájci frank árfolyamának alakulása Magyarországon. Az amerikai költségvetési viták kiélezettsége, az USA fizetésképtelenségének rémképe szinte minden befektető előtt felsejlett, és ilyenkor a tömegpszichózis általában az arany árának az emelkedéséhez vezet, illetve a svájci frank és a megbízhatónak tekintett országok államkötvényei felé tereli az invesztorokat.
Persze a svájciak "maguknak is köszönhetik" a túl jó pénzt. Csak az otthoni bankjaikban elhelyezett betéteik összege a legfrissebb adatok szerint elérték az 523 milliárd svájci frankot, vagyis a 128 ezer milliárd forintot. (E tavaly novemberben készült statisztika egyébként 2009-re vonatkozik.) Vagyis szépen kuporgatnak az alpesi ország polgárai, háztartásonként 16-17 millió forintot raknak félre átlagosan - ezzel is hozzájárulva a bankrendszer és a pénzügyi intézmények stabilitásához. Ez azokra érvényes, akik svájci illetőségűként helyezik el pénzüket a helyi pénzintézetekben - erősítette meg Jürg Bärlocher, a Svájci Nemzeti Bank munkatársa a hvg.hu érdeklődésére.
A pénzbetéteket persze más vagyon is kiegészíti. A svájci háztartásoknak ugyanis befektetéseik, részvényeik, biztosításaik is vannak, így összesen a pénzügyi vagyonuk 1883 milliárd svájci frankot (460 ezer milliárd forintot) tesz ki, azaz egy átlagos háztartás megtakarításai 60 millió forintot érnek el. Ezen kívül a svájci háztartások összes ingatlanvagyona 1364 milliárd frank (több mint 330 ezer milliárd forint), bár ezt terheli egy 600 milliárd frank körüli jelzáloghitel-állomány. (Az összes hitelállomány nem sokkal több ennél, 652 milliárd frank.) Igaz, az árfolyamkockázat miatt a svájci polgároknak nem kell úgy aggódniuk, mint a magyar devizahiteleseknek.
Ha minden számadatot összegzünk, összeadjuk a svájciak pénzügyi és ingatlanvagyonát, és levonjuk belőle a kötelezettségeiket, akkor a nettó összvagyonuk 2595 milliárd svájci frankot (636 ezer milliárd forintot) tesz ki. Ez 333 ezer svájci frankos egy főre eső nettó vagyont jelent, ami fejenként 81,5 millió forintnak felel meg a most kedden regisztrált 245 forint/svájci frank árfolyamon.
Nem szívesen emlékeznek a Helvét Köztársaságra a svájciak
A svájci frank, sőt az egységes svájci pénz egyébként nem tekinthet vissza túlzottan hosszú történetre.
1798 nyugtalan esztendő volt a világtörténelemben, Abukirnál például az angol flotta Nelson admirális vezetésével legyőzte a francia expedíciós hadsereget, amelyet Napóleon irányított Egyiptomba. Abukir után, de még jóval Trafalgar (1805) előtt, 1798 végére kezdett nyilvánvalóvá lenni a franciáknak, hogy az angolokkal nem mérkőzhetnek meg a világtengereken.
Ennek ellenére szárazföldön továbbra is aktívak maradtak a franciák, és sikerült „exportálniuk” forradalmi ideológiájukat és rendszerüket egy újabb területre. Ez a terület a svájci kantonok laza szövetsége volt, amelyből francia hatásra, még 1798 tavaszán szervezték meg az első egységes államot, a Helvét Köztársaságot. Ennek az államnak a megítélése máig rendkívül kényes ügy Svájcban, éppen ezért nem is ünnepelték meg a kétszáz éves évfordulóját, az egyes kantonokra bízták az esetleges megemlékezések megszervezését.
A Helvét Köztársaságot tehát nem nagyon igyekeznek kultikus emlékké dagasztani Svájcban, egy fontos eredménye azonban lett az ideiglenesen fennálló struktúrának: ez a republikánus államalakulat vezette be a svájci frank intézményét. Az addigi, többnyire kantononként változó pénzügyi rendszereket felváltotta a közös pénz, amelyet a berni kantonban addig használatos „batzen”-hoz és a francia frankhoz igazítottak kezdetben. Az első svájci frank a Wikipedia szerint 10 berni batzennek felelt meg, vagyis 6,614 gramm tiszta ezüstnek, illetve 1,4597 francia franknak.
Nem véletlen tehát az egységes svájci pénz elnevezése sem: a frank egyértelműen árulkodik a francia hatásról. Később, amikor Napóleon átvette a hatalmat Párizsban, és gyakorlatilag egyeduralmat vezetett be, módosított ugyan a svájci államberendezkedésen, és újra erősíteni kezdte a kantonok szerepét. 1803-ban a pénzkibocsátás jogát is visszaadta nekik, a svájci frank azonban folytatta páratlan karrierjét. Egy ideig ugyan a kantonok még vertek helyi váltópénzeket, de a svájci frank a francia frankhoz kötődve egyre nagyobb teret nyert. 1803 után 6,77025 gramm tisztaezüstnek és 1,5 francia franknak felelt meg egy svájci frank.
A svájci frank tartósan fennmaradt
1848 után, amikor Napóleon uralmát már rég elfelejtették Svájcban (1814-ben a Helvét Köztársaság maradványait is felszámolták), az új svájci alkotmányba mégis bekerült az egységes pénz intézménye, és a svájci frankról két év múlva, 1850. május 7-én törvény is született. Ezután a svájci pénz a francia ezüstfrankhoz kötődött.
A svájci frank sokáig az úgynevezett Latin Éremunió pénzrendszerének volt a tagja. Ebben az unióban eredetileg Franciaország, Belgium, Svájc és Olaszország vett részt, majd csatlakozott a manapság nem éppen gazdasági stabilitásáról ismert Görögország is. Az egységes pénzrendszerre törekvő országok 1865 és 1927 között vezették be pénzérméik kölcsönös elfogadását, így elvileg Svájcban a négy másik ország érméit is elfogadták fizetőeszközként. (Ennek az Éremuniónak az elődje is az 1803-ban bevezetett napóleoni frankrendszer volt.)
A Latin Éremunió
A Latin Éremunió tagjaként minden országban a nemzeti pénz 4,5 gramm ezüstnek felelt meg vagy 0,290322 gramm aranynak. Az éremunió az 1910-es évektől elveszítette a jelentőségét, és 1927-ben hivatalosan is megszűnt. Ugyanakkor a svájci frank aranyalapja változatlan maradt 1936-ig, amikor a gazdasági világválság miatt 30 százalékkal leértékelték.
1945-től a Bretton Woods-i rendszer összeomlásáig, 1973-ig a svájci frank értékét az amerikai dollárhoz kötötték. A kurzus 1945-49 között 4,30521 frank volt (dolláronként), 1949-73 között pedig 4,375 frank, illetve frankonként 0,203125 gramm arany. Azóta viszont a dollár jelentősen veszített értékéből a svájci frankhoz képest.
1924 óta a svájci frank a hivatalos fizetőeszköz Liechtensteinben is, ezzel az osztrák koronát váltotta fel a svájci pénz. Ugyanakkor hivatalos valutaegyezmény csak 1980. június 19. óta létezik a két ország között. A svájci frank még egy ország területén hivatalos, pontosabban annak egy piciny részén. A Svájcba beékelődött olasz területen, Campione d’Italiában is ez a pénz forog hivatalosan. A Németország exklávéjaként ismert, szintén Svájc által körülvett Büsingen am Hochrheinben viszont nem hivatalosan, hanem csak a mindennapi életben használják fizetésre a svájci frankot.
Stabil és válságálló a svájci frank
Miközben az utóbbi évtizedekben a világon egyre rugalmasabb árfolyamrendszerek terjedtek el, a svájci igen stabilnak és válságállónak bizonyult. Minthogy immár nem kötődik egyetlen más pénzhez sem, valamint a rendkívül megbízható svájci pénzügyi és bankrendszer áll mögötte, továbbá az ország semleges politikát folytat. Így a svájci frank szinte folyamatosan profitált az elmúlt harminc év devizapiaci bizonytalanságaiból. Éppen ezért befektetési célpontként rendkívül vonzó az alpesi ország pénze, pontosabban az ebben a pénzben kibocsátott értékpapír-piaci termékek, köztük részvények és kötvények is.
Még nyugodt időkben is sokan vásárolnak tartalékvalutaként svájci frankot, hogy portfoliójukat kiegyensúlyozzák, stabilizálják. Válságos időkben pedig úgynevezett menedékvalutának számít a svájci frank, amely az amerikai és (időnként) a német állampapírokhoz, az aranyhoz vagy (szintén időnként) a japán jenhez hasonlóan kínál biztos menekülési célpontot a spekulánsoknak és a hosszú távú befektetőknek egyaránt.
Hogy mennyire válik fontossá a súlyos krízisek idején a svájci pénz, azt jól mutatja, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint maguk a görögök is az utóbbi időben fokozták a svájci befektetéseiket, miközben hazájuk költségvetési helyzete egyre tragikusabbá vált. Így ma már nem elsősorban adóelkerülés, a diszkrét bankrendszer vonzza a befektetőket Svájcba, hanem a stabil pénz. Ezzel magyarázható, hogy a görögök például külföldi befektetéseik 27 százalékát tartották Svájcban 2000 és 2007 között. Mindeközben a német befektetéseik részaránya csak 9 százalékot tett ki.
Az erős svájci frank azonban nem feltétlenül jó minden svájcinak: a helyi ipar és turizmus számára fenyegetően erős a frank-kurzus, amiatt panaszkodnak is az ottani érdekképviseletek. A túl jó pénz ugyanis drágává teszi a versenytársakkal szemben Svájcot.
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
