A bizottság indoklása szerint a három tudós "a világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért" érdemelte ki a díjat. Az elismeréssel összesen 10 millió svéd korona (326 millió forint) is jár, ennek felét Perlmutter, másik felét Schmidt és Riess kapja.

1998-ban a csillagászatot alapjaiban rengette meg két kutatócsoport akkor közzétett eredménye. A Perlmutter által vezetett csoport 1988-ban kezdte munkáját, míg Schmidt csapata - amelyben kulcsszerepe volt Riessnek - 1994-ben látott neki a feladatnak. Mindkét kutatócsoport a világegyetem feltérképezését tervezte a legtávolabbi szupernóvák azonosításával.

Az egyre összetettebb földi és űrbéli távcsövek, az egyre nagyobb teljesítményű számítógépek, valamint az új, digitális CCD képalkotás együttesen tették lehetővé, hogy az 1990-es években újabb részletekkel gazdagodjon kozmológiai tudásunk. A kutatócsoportok az Ia típusba sorolt szupernóvákkal dolgoztak. Ennél a típusnál kettős rendszerben lévő fehér törpecsillag termonukleáris robbanásáról van szó, miután a tömege anyagátáramlás vagy összeolvadás miatt meghalad egy kritikus értéket. Egyetlen ilyen szupernóva annyi fényt tud kibocsátani, mint egy egész galaxis.

Összesen ötvennél több olyan távoli szupernóvát talált a két csapat, amelyek fénye gyengébb volt az elvártnál, ami annak jele, hogy a világegyetem tágulása gyorsul. Ez a felfedezés azt jelentheti, hogy az univerzum egyszer a jövőben megfagy. A feltételezések szerint ezt a gyorsulást az úgynevezett sötét energia hajtja, az azonban még rejtély, hogy mi is ez a sötét energia. Eddig annyit tudunk róla, hogy a világegyetem háromnegyedét sötét energia alkotja. A 2011-es fizikai Nobel-díjasok eredményei tehát egy olyan univerzum feltárását segítették, amely nagy mértékben ismeretlen a tudomány számára - olvasható a Nobel-díj hivatalos honlapján.

Saul Perlmutter asztrofizikus 1959-ben született az Egyesült Államokban, 1986-ban doktorált Berkeley-ben, a Kaliforniai Egyetemen. Jelenleg is az egyetem, valamint a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratórium (LBNL) munkatársa.

Brian P. Schmidt amerikai és ausztrál kettős állampolgár, 1967-ben született az Egyesült Államokban, 1993-ban doktorált a Harvard Egyetemen. Jelenleg az Ausztrál Nemzeti Egyetem professzora Weston Creekben.

Adam G. Riess 1969-ben született az Egyesült Államokban, 1996-ban doktorált a Harvard Egyetemen, jelenleg a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem és a Hubble űrtávcső tudományos irányítását végző intézet (STScI) munkatársa.

A fizikai Nobel-díjat most 105. alkalommal osztották ki. A kitüntetést eddig csak az amerikai John Bardeen kapta meg két alkalommal. A fizikai Nobel-díjat legfiatalabban 1915-ben az akkor 25 éves Lawrence Bragg, legidősebben 2002-ben az akkor 88 éves Raymond Davis Jr. kapta meg. A 191 kitüntetett közül csak kettő a nő, Marie Curie 1903-ban, Maria Goeppert-Mayer 1963-ban kapta meg a díjat. Ez a 29. alkalom, hogy három tudósnak ítélték oda megosztva a díjat.

Magyar származású tudósok közül eddig hárman kaptak fizikai Nobel-díjat. 1905-ben a Németországban élt Lénárd Fülöp (1862-1947) "a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida)", 1963-ban az Egyesült Államokban élt Wigner Jenő (1902-1995) "az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért", valamint 1971-ben a Nagy-Britanniában élt Gábor Dénes (1900-1979) "a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért".