Az első amerikaiként került fel a CIA amerikai titkosszolgálat halállistájára Anvar al-Avlaki szélsőséges imám. Barack Obama amerikai elnök áprilisban adta ki a parancsot a likvidálására, miután az amerikai-jemeni kettős állampolgár az utóbbi években talán Oszama bin Ladennél is veszélyesebb ideológusává vált a Nyugat-ellenes iszlamista terrorizmusnak. Szinte hetente üzeni híveinek, hogy gyilkolják meg Irakban és Afganisztánban az amerikai katonákat, hiszen minden muszlim szent kötelessége az USA elleni harc.
Elfogadhatatlan, hogy az amerikaiak Jemenben megöljék vagy elfogják Avlakit – figyelmeztette mégis az USA-t szokatlan keménységgel Ali Mohamed Megavar jemeni kormányfő a hétvégén. Azt is közölte, hogy ha a jemeni hatóságok fognák el a bujkáló hitszónokot, nem adnák ki az USA-nak, hanem Jemenben állítanák bíróság elé. A határozottság azért is furcsa, mert Jemen a 2001. szeptember 11-ei merényletek után csatlakozott Washington globális terrorellenes harcához, és azóta segélyként több százmillió dollárt kapott.
Avlaki nem egyszerűen egyike az interneten uszító sok szélsőséges prédikátornak. Az Egyesült Államokban született 1971-ben, amikor apja agráregyetemre járt. A család hét évvel később visszaköltözött Jemenbe, a fiú ott nőtt fel. Apja mezőgazdasági miniszter lett, és az ifjú Avlakinak is a technokrata pályát szánták, ezért visszaküldték az USA-ba tanulni. Nem volt bigottan vallásos, de nem engedett a szabados élet kihívásainak sem. Éles elméjűnek, kiváló szónoknak, jó humorúnak és ügyes szervezőnek tartották. Az USA több államában is megfordult, és szinte mindenhol a helyi muszlim szervezet élére választották. Mérnöki pályáját sutba dobva imám lett, és akkor még a nem muszlimok iránti tiszteletet is hirdette. Az ezredforduló után cd-ken kiadott prédikációiban nyoma sincs radikalizmusnak, elítélte például a 2001. szeptember 11-ei merényleteket is.
A békés imámból mégis radikális uszító lett. Elmondása szerint akkor változott meg, amikor az USA Afganisztánban és Irakban nyíltan, Pakisztánban és Jemenben titkosan muszlimokra támadt, az amerikai hatóságok pedig zaklatni kezdték az USA-ban a muszlim intézményeket. Amikor 2002-ben Londonba tette át a székhelyét, már nyíltan azt hirdette, hogy „ez a háború nem a terror, hanem az iszlám ellen folyik”. Két évvel később Jemenbe távozott, ott letartóztatták, de 2007-es szabadulása óta bujkál, és az interneten terjeszti radikális nézeteit. Jemeni börtönében állítólag tanulmányozta Szajjid Kutb műveit, aki az 1950–1960-as években az összes mai iszlamista mozgalom forrásának tekinthető egyiptomi Muszlim Testvériség vezető teoretikusa volt. Kutb két évet töltött az USA-ban, és rendkívül lesújtó véleményt alakított ki az anyagiasságról, az egyén szabadságáról, a brutális bokszmeccsekről, a felületességről, a sport iránti rajongásról, a művészi érzések hiányáról, a nemek keveredéséről, az amerikai nők szexualitásáról és nem utolsósorban arról, hogy Washington nem támogatta a palesztinok harcát.Az amerikai titkosrendőrség, az FBI aktái szerint Avlaki már békésnek tűnő időszakában, az 1990-es évek végén olyan alapítvány alelnöke volt, amely pénzt pumpált közel-keleti terroristáknak. Valószínűleg tudhatott a 2001-es New York-i merényletek előkészületeiről, hiszen a 19 gépeltérítő közül hárommal is tartotta a kapcsolatot. Nem tudni, miért, de az FBI akkor mégis „tisztának” vélte, és azóta ébredt rá, hogy rendkívül veszélyes.
Avlakiban keverednek a konzervatív jemeni hagyományok és az amerikai kultúra. Kifogástalan amerikai akcentusával különösen az angolszász világban élő muszlimokra hat a „szemet szemért, fogat fogért” középkori tanításával. És nem is ő az egyetlen karizmatikus imám, aki ékesszólóan és könnyed stílusban prédikál a világhálón vagy a tévében. Népszerűségüknek csak jót tesz, ha összetűzésbe kerülnek a törvénnyel. Abdullah al-Fejszal jamaicai születésű szónokot négy év börtön után 2007-ben Nagy-Britanniából toloncolták vissza hazájába, mert angol és arab nyelvű audiokazettákon hinduk, keresztények, zsidók és amerikaiak megölésére buzdított. Tévés szónoklatai azóta csak népszerűbbekké váltak.
A radikális imámok másik vonzereje, hogy viszonylag fiatalok, és a kinyilatkoztatások mellett párbeszédre is törekszenek. Avlaki például elektronikus levélváltásban állt egy szintén „amerikai gyártmányú” terroristával, Nidal Malik Hasan őrnaggyal, az amerikai hadsereg katonapszichiáterével, aki aztán tavaly 13 embert lőtt le a texasi Fort Hood támaszponton. Avlaki volt a mentora annak az ugyancsak kettős – amerikai-pakisztáni – állampolgárnak is, aki áprilisban a New York-i Times Square-en merényletre készült. Ráadásul Jemenben Avlaki minden bizonnyal kapcsolatokat épített ki az al-Káidához, így toborzónak is tekinthető.
A vallástudósi végzettség hiánya sem akadály, hogy a szélsőséges imámok nagy közönségre találjanak. Mivel a dzsihád, azaz a szent háború irodalma főként arab vagy urdu nyelvű, Avlaki és társai nekiláttak angolra fordítani a tanításokat. Rajongói klubok jöttek létre az olyan internetes közösségi oldalakon, mint a Facebook vagy a MySpace. A résztvevők többsége nem tudatlan, nyomorgó ember, hanem felsőfokú tanulmányokat folytató diák, akiknek többségében már izzik a radikalizmus. Úgy tűnik, lassan kilenc évvel az al-Káida New York-i és washingtoni támadásai után a fő terrorveszélyt már a Nyugaton élő, magányos farkasként készülődő szélsőséges muszlimok jelentik.
KERESZTES IMRE
