A hajdan devizaalapú hiteleket folyósító bankok inkább nehezítik, a végtörlesztés lehetőségével élni kívánók azonban már az indulástól, vagyis szeptember 29-étől „teljes harci díszben” várják, hogy a lehető legjobb megoldást megtalálva mielőbb visszafizethessék svájcifrank-, euró-, netán japánjen-alapú banki adósságukat. A kérdés csak az, miből? A legegyszerűbb helyzetben kétségtelenül azok vannak, akiknek van rá elegendő, könnyen készpénzzé tehető befektetésük (befektetési jegyük, részvényük, állampapírjuk) vagy lekötött betétjük, esetleg a családban, netán a baráti körben akad olyan hitelező, aki megfinanszírozza a végtörlesztést.
A lehetőségek leginkább a még hátralévő tartozás összegétől függenek. A jogszabály szerint csak azok élhetnek ugyanis a szóban forgó ajánlattal, akik egy összegben leróják a gyűjtőszámlán felhalmozódott adósságukat is a folyósító hitelintézetnek. A saját erőből, netán a közvetlen környezet segítségével végtörleszteni képtelenek számára járható útnak bizonyulhat még forintkölcsön felvétele. Annak praktikussága függ azonban az eredeti devizaalapú konstrukció még törlesztésre váró összegétől, a hátralévő futamidő hosszától, s természetesen a piacon elérhető banki hitelkínálattól.
Az úgynevezett prémium ügyfelek szinte már az első napon elkezdtek érdeklődni a végtörlesztés lehetősége iránt. Ők azok a kliensek, akik általában nagyobb összegű hitelt vettek fel, hosszabb lejáratra, a fővárosban vagy annak környékén élnek, tájékozottak a napi pénzügyekben, rendszeres használói a világhálónak, és nem utolsósorban van pénzük a végtörlesztésre. Pár nappal később a vidéki városokból, majd az ország különböző pontjairól is mind többen jelentkeztek, már kisebb hitelösszegekkel és eltérő igényekkel is.
Rohamról egyelőre azonban nem lehet beszélni, s abban szinte minden szakértő egyetért, hogy jó ideig nem is változik a helyzet. A hitelpiac szereplői várhatóan majd november végén, december elején kezdenek el látványosan mozgolódni, ahogy fogynak a hátralévő napok a december 30-ai határidőig. A hitelszakértő a lekötések, befektetések felbontásának, valamint az esetleges új kölcsön kiválasztásának idejét már 2012 januárjára-februárjára várja, ahogyan a jövő év első heteiben számol a bankok forinthitel-akcióival is.
A becslések szinte a kezdetektől 200-250 ezer olyan ügyféllel kalkulálnak, akik nemcsak érdeklődnek, hanem majd igénybe is veszik a végtörlesztés lehetőségét. E kör tagjai – a már eleve rendszeresen és időben törlesztők között is – többnyire az úgynevezett prémium ügyfelek közül kerülnek ki. Ők zömében minimum 15 millió forintnyi kezdő hitellel indultak, s bruttó havi jövedelmük 300 ezer és 1 millió forint között van.
Szakértők szerint a végtörlesztés annak az ügyfélnek biztosan megéri, akinek még relatíve nagy a meglévő tartozása, ám az nem jár együtt az átlagosnál hosszabb futamidővel. Viszont amennyiben az ügyfél forinthitelből igyekszik megváltani devizatartozását, még akár az eredetinél is tovább nyújthatja a törlesztési időszakot. Így kivédheti azt a veszélyt, hogy a havi törlesztőrészlet összege a forintkölcsön esetében az egyébként árfolyamkockázattal terhelt devizaalapú havi törlesztőrészleté fölé kússzon. A magas forintkamat ugyanis bizonyos összeg és futamidő felett alaposan felsrófolja a rendszeres befizetés mértékét.
A jó tanácsok mégsem rímelnek mindig egymásra. Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke úgy tartja, a végtörlesztést választó ügyfél akkor jár a legjobban, ha abban a bankban vesz fel forintkölcsönt, ahol eredetileg a devizaalapú hitelt is kapta. Ott ugyanis már ismerik a múltját, a pénzügyi hátterét, tudják, mennyire megbízhatóan törleszt, s így gyorsabb az ügyintézés, aminek folytán hamarabb jut a kívánt összeghez. A hitelszövetség elnöke kiemeli: aki teheti, „végtörlesszen” minél előbb, hogy kihasználja a svájci frank esetében a 180, euró esetében a 250, a japán jennél pedig a 2 forinton rögzített törlesztési árfolyamot. Van, aki szerint viszont téveszme, hogy a végtörlesztéshez forinthitelt kereső ügyfél a saját bankjánál jár a legjobban. A szakértők azt ajánlják, hogy minden érintett nézze alaposan végig valamennyi hazai hitelintézet kínálati palettáját; mérlegeljenek, s csak aztán válasszanak. Akár egy hetet is érdemes rászánni a tájékozódásra, s aztán még egyet a döntésre. Egyelőre van idő, s később még jelentős különbségek alakulhatnak ki a szektor szereplőinek termékei között. (Amennyiben pedig elhúzódna a hitelbírálat, akár még egyszer be lehet adni a kérelmet. A legtöbb hitelintézetnél van erre lehetőség.)
A végtörlesztők jelentős része eddig forintkölcsönből szándékozik kiváltani tartozását, ám az ezt segítő banki kínálat nehezen akar megszületni. Vannak olyan hitelintézetek, amelyek akár nyílt, akár ki nem mondott szándékkal nem kívánnak részt venni a végtörlesztő ügyfelek kegyeiért indított offenzívában, másoknál viszont kevésnek bizonyult a felkészülési idő a megfelelő konstrukciók kidolgozására. A végtörlesztéshez forintkölcsönt igénylő ügyfeleknek viszont – függetlenül attól, melyik bankhoz fordulnak – mindenképpen figyelembe kell venniük, hogy az új hitelnél (nagy valószínűséggel ismét jelzáloghitelnél) nem spórolhatják meg a közjegyzői és az értékbecslési díjat, a földhivatali bejegyzést és a tulajdoni lap lekérdezésének tarifáját, az új folyósítási díjról már nem is beszélve. (Ezek összességében a legjobb esetben megúszhatók 70-80 ezer forintból, de akár 200 ezer fölé is ugorhatnak.) Ugyanakkor a jogszabály megtiltja, hogy a végtörlesztésért a bank bármiféle díjat vagy jutalékot számítson fel.
