Február végéig felpörgő piacra, aztán pangásra számít a HVG által megkérdezett szinte minden ingatlanos amiatt, hogy a devizahitelek végtörlesztését legkésőbb a jövő év első két hónapjában kell teljesíteniük az igénylőknek. Sokan ugyanis korábbi hitelképességüket elveszítve, vagy a „soha többet semmilyen hitelt” elhatározás jegyében elsősorban ingatlanértékesítésből szándékoznak előteremteni szükséges tőkéjüket. Hasonlóról számol be szinte minden olyan szakma, amely lakossági értéktárgyak felvásárlásával foglalkozik, autókereskedőktől a zálogházakon át az ékszerüzletekig.
A végtörlesztési láz leginkább az ingatlanpiacot fogja megmozgatni, legalábbis a szakértők várakozásai szerint. Rutai Gábor, a Duna House pr- és elemzési vezetője például arra számít, hogy a mostanáig úgynevezett „víz alatt lévő ingatlanok” nagy tételben fognak eladósorba kerülni. A szóban forgó házak-lakások azok, amelyek piaci értéke nem éri el a rájuk terhelt adósságot, a 180 forinton rögzített svájcifrank-árfolyam miatt viszont jelentős részük „kikerül a víz alól”, vagyis értékesítésükkel visszafizethetővé válik tulajdonosaik hitele. Az Otthon Centrum vezető elemzője, Déry Attila a náluk eladásra kínált ingatlanoknak már most is az 5-10 százalékára teszi a deklaráltan végtörlesztés miatti értékesítést. A végtörlesztésre fennálló szűkös négy és fél hónap során egészen biztosan megnő az eladói oldal nyomása, ami a válság óta amúgy is alacsony ingatlanárakat még mélyebbre szoríthatja. Emiatt viszont ebben az időszakban érdemes lépnie annak, aki lakásvásárláson gondolkozik. A keresleti oldalon állók eddig gyakorta „lesz az még olcsóbb” jelmondattal kivárásra játszottak, de a házeladási dömping most majd megmozgathatja őket. Mindezek miatt pedig valószínűsíthető, hogy a tervezett ingatlantranszferek többsége a következő négy hónapban le fog zajlani, utána viszont ismét Csipkerózsika-álom szállhat a piacra. Ezzel együtt a szorongatott devizahiteleseknek még a nyomott áron is megérheti most túladni ingatlanjaikon, tekintve, hogy az alacsonyan rögzített devizaárfolyamokon milliókat is nyerhetnek. Bár általános irányt nehéz adni, kinek éri meg e lehetőséggel élni, az ingatlan fekvése, árkategóriája és egyéb tulajdonságai jelentősen befolyásolhatják az eladás esélyeit.
A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy az értékesítési procedúra átfutási idejével is számoljanak a végtörleszteni szándékozók, és az ingatlanok gazdára találásához szükséges átlagosan 100 nap körüli időtartam miatt minél előbb érdemes lépniük. A végtörlesztés iránti érdeklődést jelzi, hogy bejelentése után többnyire még csak a balatoni és velencei-tavi, illetve egyéb nyaralók jelentek meg a kínálatban, mára azonban már az elsődleges, lakáscélú ingatlanok is növekvő számban kerülnek piacra.
Más területeken viszont éppen a magas árak jönnek kapóra az eladóknak: „a jelenlegi, tartósan magas világpiaci ár miatt most kimondottan megéri aranyat eladni” – véli Takács József, a Magyar Nemesfémesek Országos Szövetségének elnöke. Hozzáteszi, hogy erre egyre kevesebb lehetőségük kínálkozik a háztartásoknak, mivel a kedvező árak és a válság együttes hatásaként a lakosság amúgy is hónapok óta nagy tételben értékesíti ékszerekben megtestesülő aranytartalékait. Ezzel együtt Takács szerint a végtörlesztési roham még mindig képes lehet újabb hullámot hozni, az év végi, karácsony körüli időszak pedig hagyományosan a zálogházak legforgalmasabb időszaka. Más a helyzet viszont a befektetési célból forgalmazott tömbaranyak piacán, ahol a pénzügyi intézményekben és a gazdasági kilátásokban nem bízó megtakarítók állandó keresletet generálnak. E területen inkább a vagyonos vásárlók dominálnak, akik nem szorulnak rá nagyobb készpénz tartására, így az ő eladásaikkal nem számolnak tömegesen a kereskedők. Takács egyébként azt tanácsolja, hogy akinek még van eladásra szánt aranya, az a neves nemesfém-kereskedőknél próbáljon túladni rajta, mert a kisebb, sokszor képzetlenebb személyzettel dolgozó üzletek a felvásárlási áraikba beépítik esetleges hibáik diszkontját.
Készpénzük, befektetésük csak igen keveseknek van annyi, amennyi hitelük végtörlesztéséhez elégséges lenne. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tőkekivonásról eddig legkevésbé a befektetési szolgáltatók tudnak beszámolni: a nyilatkozó brókercégek csak néhány elszórt esetről tudnak. Bár az is igaz, hogy az ügyfelek nem is nagyon kötik befektetési tanácsadójuk-szolgáltatójuk orrára, hogy mi motiválja őket megtakarításaik értékesítésében. Jelentősebb ilyen jellegű tőkemozgásra a jövőben sem számítanak a szakértők, ugyanis – mint Német Sándor, a Buda-Cash Brókerház Zrt. kereskedelmi igazgató-helyettese elmondta – a tapasztalatok szerint a devizahitelek csapdájába főleg a szegényebb, illetve kevésbé tehetős rétegek kerültek, amelyeknek eleve nem volt számottevő megtakarításuk. Azok pedig, akiknek egyszerre van hitelük és komolyabb befektetésük, igencsak kevesen vannak. „Mindazonáltal náluk, tekintetbe véve, hogy a végtörlesztéssel például svájcifrank-alapú hitelek esetében akár a tartozás negyede is eliminálható – tette hozzá Német –, még a jelenlegi nyomott piaci árakon is megfontolandó lehet az értékpapírok eladása.”
KOVÁCS KÁROLY
