Hannelore Kraft: a német szocdemek reménysége

Két lábbal a földön járó – ez a legjellemzőbb vonása Hannelore Kraft 51 éves német politikusnőnek, aki pártjával megnyerte a legnépesebb tartomány, a 18 milliós Észak-Rajna–Vesztfália parlamenti választását, s így a szociáldemokrata párt (SPD) első számú reménységévé nőtt fel. A ZDF állami televízió közvélemény-kutatásában népszerűségben már megelőzte Angela Merkel kancellárt is. Mással talán elszaladt volna a ló, de a ma is szülővárosában, Mühlheim an der Ruhrban, az anyjáéval szomszédos ikerházban élő Kraft rögtön elhessegette a csábítást. Kijelentette, hogy esze ágában sincs jövőre az SPD kancellárjelöltjeként ringbe szállni, őt öt évre választották meg tartományi miniszterelnöknek a Ruhr-vidék polgárai, s ennek a megbízásnak akar eleget tenni.

Az egyszerű körülmények között felnőtt Hannelore Külzhammer – szülei a helyi közlekedési vállalatnál dolgoztak, a családban ő volt az első, aki gimnáziumba járt – nem politikusnak készült. Az érettségi után banktisztviselőnek állt, két év múlva beiratkozott az egyetemre is, és 28 évesen közgazdászdiplomát szerzett. Tanult a londoni King's College-ban, volt szakmai gyakorlaton francia banknál és svájci cégnél is. A diploma után a tartományi innovációs központban kapott állást tanácsadó-projektvezetőként, ahol le is húzott 12 évet, közvetlen tapasztalatokat is szerezve az elméletben elsajátított közgazdasági ismeretek mellé. 1992-ben ismerkedett meg férjével, aki mestervizsgás villanyszerelő. Ugyanabban az évben összeházasodtak, s megszületett a fiuk. Katolikus családban nevelkedett, de csak polgári házasságot kötött.

Az SPD-be 33 évesen lépett be, tagja lett a kerületi pártvezetésnek, de csupán 2000-ben szánta rá magát, hogy politikus legyen, amikor képviselőjelöltként indult a tartományi parlamenti választáson. A szocdemek akkor már több mint három évtizede uralkodtak a Ruhr-vidéken, a választókerületét megnyerő Kraft így bekerült a düsseldorfi parlamentbe, ahol előbb az európai ügyek, majd 2002–2005 között a kutatási és tudományos ügyek miniszterének tisztét töltötte be Wolfgang Clement, illetve Peer Steinbrück, a későbbi szövetségi pénzügyminiszter kormányában. A 2005-ös nagy vereség után, amikor az SPD legyőzhetetlennek hitt férfiúi kénytelenek voltak átadni a hatalmat a kereszténydemokratáknak, a megújulást keresők a lózungokat mellőző, józan gondolkodású Kraftban látták az esélyt, s őt választották meg az ellenzékbe szorult párt frakcióvezetőjének.

Ebben a minőségében már a szélesebb közvélemény számára is megmutatkoztak politikai hitvallásának alapvonásai: a társadalmi igazságosság jegyében szorgalmazta az oktatási rendszer nyitottabbá tételét, az egyetemi tandíj eltörlését, a kötelező minimálbér bevezetését. A 2010-es tartományi választásokon az SPD sokkal jobban szerepelt ugyan, mint öt évvel korábban, de még a Zöldekkel együtt sem tudott abszolút többséget szerezni. Kraft ekkor merészet húzott: kisebbségi kormányt alakított, s a következő két évben felváltva egyezett meg egy-egy törvényjavaslat támogatásáról a liberális FDP-vel, a kereszténydemokrata CDU-val vagy a Baloldallal. Aztán az idén tavasszal már nem egyezkedett. Látván az SPD és a Zöldek kedvező közvélemény-kutatási eredményeit, nem próbálta meg újabb alkukkal keresztülvinni a költségvetést, hanem pártjának élén maga is megszavazta a parlament feloszlatását és az előrehozott választásokat.

Amit aztán meg is nyert. S azóta gondolják sokan úgy – nemcsak az SPD-ben és a politikai megfigyelők, hanem a közvélemény egy része is –, hogy ő lehetne jövő ősszel Merkel esélyes kihívója. Kraftnak most azonban – a tartományi kormány vezetésén kívül – más tervei vannak: esküvőre készül. A katolikus egyházból kilépett, s protestáns hitre áttért miniszterelnöknő most már templomban is örök hűséget kíván esküdni férjének. Mint elmondta, húsz évvel ezelőtt megfogadták egymásnak, hogy ha majd a fiuk nevelését befejezték, s még mindig együtt akarnak maradni, akkor oltár előtt is megújítják fogadalmukat. Hogy hol és mikor, azt titokban tartja a magánprogramjait egyébként is a család és a szűk baráti kör, valamint a kutyája társaságában töltő politikus.