Tranzitvárók

HVG, 2012. június 16.

Néhány kiegészítést szeretnék fűzni írásukhoz. Mindenekelőtt félrevezető Edmund Halley nevét az 1761-es Vénusz-áthaladás megfigyelésére irányuló expedícióval összefüggésbe hozni. Halley – bár a módszert, amellyel a Vénusz-átvonulás megfigyeléséből a Nap–Föld-távolság meghatározható, részletesen valóban ő dolgozta ki, és nagy hatású írásában buzdította is az utókort, hogy az 1761-es és 1769-es átvonuláskor minél több helyre szervezzenek megfigyelő expedíciókat – jól tudta, hogy az ő életéből ez az égi jelenség kimarad. A Vénusz-áthaladások ugyanis sajátos periodicitást mutatnak (8, 105,5, 8, 121,5... évenként követik egymást), és Halley pontosan egy 121,5 éves „üresjáratnak” viszonylag az elején, 1656-ban született. (A következő, 1761-es átvonulást természetesen nem is érte meg.) Tévedés továbbá, hogy James Cook fedezte fel 1770-ben Ausztráliát, a kontinenst holland hajósok ugyanis már a XVII. században felfedezték, partvonalának nagy részét fel is térképezték. Cooknak „csak” annyi jutott, hogy a keleti partvidéket részletesen feltérképezze. Titkos küldetése – amely a megtévesztő nevű Terra Australis, egy feltételezett hatalmas déli kontinens felfedezésére irányult – kudarccal végződött: az elképzelt kontinens nem létezik. Lomonoszov neve nem igazán illik az egész földkerekséget behálózó expedíciók lebonyolítóinak sorába: ő az 1761-es átvonulást a szentpétervári háza közelében álló obszervatóriumból figyelte meg (az 1769-est pedig már nem érte meg). Igaz, nagyon fontos megfigyelést tett: ő volt az első, aki – a Nap elé belépő Vénusz megremegő körvonalának látványából vonva le a következtetést – felfedezte, hogy a Vénusznak van légköre. Érdekességként meg lehet említeni az 1769-es Vénusz-átvonulás híres magyar vonatkozását: a jezsuita Hell Miksának és Sajnovics Jánosnak – a dán király szponzorálásával a lappföldi Vardö szigetére szervezett – expedíciója nem csak csillagászati szempontból volt teljes siker. Több hónapos lappföldi tartózkodásuk alatt Sajnovics, bár nem volt nyelvész, a korszakhoz képest nagy tudományos igényességgel feltárta a lapp és a magyar nyelv rokonságát, és az expedícióról visszatérve megírta a finnugor nyelvrokonság tudományos elméletét útnak indító „Demonstratio. Idioma ungarorum et lapporum idem esse” című művét.

BOKOR NÁNDOR

(BUDAPEST)