Földet rá?

  • HVG

HVG 2012. április 21., május 12.

A zöld tetők buktatói közé sorolta levélírójuk az ilyen tetők gyenge hőszigetelő képességét a polisztirolhoz képest. Noha a talajkeverékre nincs érvényes magyar szabvány, az nem vitatható, hogy jelentős a levegő- és a víztartalma. A levegő köztudottan jó hőszigetelő, ami a vízről nem mondható el – a hőháztartás szempontjából mégis előnyös a jelenléte, mivel nagy a hőtároló képessége. Köztudott, hogy különböző anyagok különböző mértékben melegszenek fel ugyanannyi elnyelt hőenergia hatására. Például a fém felforrósodik, a fa kellemes meleg, míg a víz viszonylag hűvös marad egy napos nyári délutánon. Hazánkban az éjszakai hőmérséklet-minimum ritkán haladja meg a 20 Celsius-fokot, télen a nappali maximum ritkán (legfeljebb néhány hétig) esik 0 fok alá. Amennyiben nagy hőtárolási kapacitású anyaggal burkoljuk az épületet, a hővezetési tényezőktől függetlenül egyszerűen nem lesz ideje napközben nagyon felmelegedni, illetve nagyon lehűlni. A cikkükben említett Siemens-épület zöld tetőjén 1997-ben és 1998-ban végzett méréssorozat adatai azt mutatják, hogy ilyen „burkolattal” szinte teljesen kiküszöbölhetjük a napi hőingadozást, így nyáron szükségtelen a klimatizálásra energiát fecsérelni. Ez egyébként a párolgás hűtő hatásának is köszönhető. Télen pedig még fűtetlen épület esetében is csak néhány hét az az időszak, mikor a szerkezetet fagyhatás éri. Kétségtelen, hogy a természetes vegetáció, a változó talaj sokkal kevésbé szabványosítható, mint a hőszigetelő hab. Ezt azonban nem hátránynak kell tekinteni, hanem éppen ellenkezőleg: a zöld tetőt „intelligens” épületszerkezetnek kell felfogni, amely a külső hőmérsékleti változásoktól a leghatékonyabban védi az épületünket.

OLÁH ANDRÁS BÉLA

(BUDAPEST)

Hozzászólások