„Amikor Isten eljő, lesz néhány kérdése. És az egyik az lesz: Na, jó móka volt?” – így készült a film, amire az AI sohasem lenne képes
A dán mozi örökös fenegyerekével, Nicolas Winding Refnnel beszélgettünk.
A konceptuális felfogás és az asszociációs szemléletmód bravúros technikai megoldásokkal és csipetnyi iróniával ötvöződik a negyedszázada Amerikában élő, de az itthoni képzőművészeti életben is folyamatosan jelen lévő Böröcz András legújabb tárlatán. Háromdimenziós munkáinak legfőbb anyaga továbbra is a virtuóz módon megmunkált fa, többnyire tölgy, míg meghatározó motívuma ezúttal a világot „bentre” és „kintre” osztó kalitka. A rácsos doboz elválasztja, de nem teszi láthatatlanná a két világot, és nem zárja ki, csak megnehezíti, időnként groteszk formákba kényszerítve közöttük a kapcsolatot. Az egyik üres kalitka rácsai a művész ceruzából készült karakteres figuráira emlékeztetnek, a többi, egyszerűbb formájút a kalitkán túlnyúló, a benti és a kinti világot összekötő, a fa mellett talált tárgyakból, patkóból, tojásból, kalapácsból készült kinetikus kompozíciók töltik meg. Ezek rendszerint nem könnyen megfejthető történeteket mesélnek el – az egyik például Eszter könyvéből Hámánét. A kalitka mellett a könyv a kiállítás másik fő motívuma: Böröcznél az is fából készül, és egy hosszú történetnek csak azt az egy epizódját árulja el, amelynél örökre kinyitva felejtették.
Deák Erika Galéria, július 28-áig
