Emlékházak

Leonardo – Műszaki találmányok

Valóságos zarándokhely a reneszánsz egyik legnagyobb művészének szülőháza a toscanai Anchianóban. Születésének 560. évfordulójára az idén restaurálták a házat, júniusban nyílt meg újból. Az olajfák koszorújában álló rusztikus, egyszerű épület harmonikusan illeszkedik a tájba, a múzeum pedig a modern technika eszközeivel idézi fel a géniusz életének főbb állomásait. A szülőháztól alig néhány kilométerre, a művész családi nevét is adó, 14 ezer lakosú Vinci városkában szintén több múzeum állít emléket az itáliai mester rendkívül sokoldalú munkásságának. Közülük az egyik hatvan műszaki találmányának rekonstruált változatát mutatja be.

El Greco – festőállvány

A spanyol manierizmus legnagyobb mestere, a görög származású Domenikosz Theotokopulosz festői szépségű krétai faluban, Hérakleiontól 29 kilométerre, Fodelében látta meg a napvilágot 1541 körül. A pontos dátum nem ismert, és az is bizonytalan, hogy valóban abban az épületben ringott-e a bölcsője, amelyre ma a szülőházaként tekintenek. A korabeli leírások szerint El Greco szülőháza egy X. századi, gyönyörű mozaikjaival a falu másik mai nevezetessége, a bizánci stílusú templom közelében állt, márpedig ott ez az egy épület élte csak túl a századok viharait. A narancs- és olajfaligetek között álló tágas, egyszintes házat 1998-ban felújították, és El Greco néhány használati tárgyával, mint például a festőállványával, valamint kiemelkedő műveinek reprodukcióival múzeummá alakították.

Mozart – gyerekkori hegedű

Salzburg óvárosában szinte mindig kígyózó sor vezet Mozart szülőházához. Az eredeti tulajdonos nevét viselő Hagenauer-ház a Getreidegasse 9. szám alatt bő negyedszázadon át, 1747 és 1773 között volt a Mozart család otthona, ott született 1756 januárjában a híres zeneszerző. A Nemzetközi Mozart Alapítvány 1880-ban nyitotta meg a múzeumot, amely 1994-es rekonstrukciója során nyerte el jelenlegi formáját. A többszintes tárlat nemcsak Mozart életútját segít feleleveníteni, hanem behatóan foglalkozik műveinek korabeli és mai fogadtatásával is. A zeneszerző számos hangszere, köztük gyerekkori hegedűje és több, róla készült portré mellett a gyűjteményben őrzik a Mozart család kiterjedt levelezését is.

Beethoven – utolsó zongora

Családja már három éve élt egy többszintes bonni ház kerti szárnyában, amikor a későbbi híres zeneszerző 1770 telén egy parányi emeleti szobában megszületett. Később, ahogy a család gyarapodott, többször is nagyobb lakásba költözött a Rajna-parti városban, ám mára csak a szülőház maradt fenn, ahol a zeneszerző kéziratainak és használati tárgyainak legnagyobb gyűjteményét őrzik. A kollekció gondozása az 1889-ben létrehozott Beethoven-ház Egyesület feladata. A múzeum legféltettebb kincsei közé tartozik Beethoven utolsó zongorája, és olyan jelentős műveinek kézirata, mint a 14. és a 23. zongoraszonátáé, közismert nevén a Holdfény-szonátáé, illetve az Appassionatáé.

G. B. Shaw – viktoriánus bútorok

Az ír főváros „ötcsillagos” látnivalói között aligha vetekedhet ugyan a Guinness sörgyárral vagy az Old Jameson whiskeylepárlóval, de azért a Dublinba látogatók többsége elzarándokol a Synge Street 33.-ba, ahhoz a házhoz, ahol a világirodalom egyik legnagyobb drámaírója, G. B. Shaw látta meg a napvilágot 1856-ban. A ház falára erősített emléktábla igen szerényen csak annyit mond egykori lakójáról, hogy „számos színdarab szerzője”. Szerény maga a ház is: Shaw átlagos körülmények között élő protestáns család gyermeke volt, szülei gondos munkával és jó ízléssel rendezték be otthonukat, amely 1993 óta emlékmúzeum. Bár gazdag az író életét és munkásságát dokumentáló anyag, a múzeum legfőbb értéke mégis az, hogy az eredeti berendezési tárgyak segítségével hűen felidézi a viktoriánus idők hangulatát. A család személyes tárgyait úgy helyezték el, hogy a látogatónak az az érzése, Shaw-ék éppen csak néhány órára mentek el otthonról, és bármelyik percben betoppanhatnak.