HVG, 2012. július 28.
Sajnálatos módon a Vegyépszer Hungária Zrt. csődegyezségét a megállapodást megtámadó hét hitelező – a bejelentett hitelezők 1 százaléka – egy részének állításai alapján taglalták, azok egyoldalú beállításában. A teljes képhez tartozik, hogy az egyezségi ajánlat alapján a hitelezők nagy része nem mond le követelése 99 százalékáról, sőt egyharmaduk 50 százalék körüli, több mint fele 30 százalék feletti kielégítést kap. A csődeljárás egy éve alatt több rendkívüli esemény történt, ami miatt le kellett értékelni a vagyont, ugyanakkor az egyezség időpontjában még több száz milliárd forint értékű szerződést biztosító, közel 30 milliárd forint összegű jótállási-szavatossági bankgaranciája állt fenn a társaságnak, melyekért a következő években helyt kell állnia. Ehhez forrásra van szüksége. A társaság úgy döntött, hogy a meglévő készpénzt felosztja a hitelezők között, míg a mintegy 2 milliárd forint könyv szerinti eszközét megpróbálja értékesíteni, és elvégezni a garanciális javításokat.
A bíróság által jóváhagyott egyezség nem ütközik jó erkölcsbe, tekintettel a fennmaradó kötelezettségekhez képest csekély vagyonra, illetve arra, hogy csődegyezség hiányában a társaság felszámolás alá kerülne, s a garanciák lehívása miatt a hitelezőknek szinte semmi nem jutna. A hitelezőknek a jövőbeli követelésekre vonatkozó joglemondásáról nincs szó. Bármely, a csődegyezséget követően keletkező igény érvényesíthető a jövőben, ahogyan ez a csődegyezségi tárgyaláson el is hangzott és jegyzőkönyvbe került. Ami a líbiai projekt 11 milliárd forintos előlegét illeti, a társaság ebből nem juthat „tehermentes vagyonhoz”. Garancialehívás, illetve a megrendelővel történő elszámolás esetén – ami a líbiai jog szerint történik - vagy az Eximbankot, vagy a líbiai megrendelőt fogja illetni a zálogjoggal terhelt pénzeszköz, s lehívás esetén az Eximbank további, több milliárd forint értékű fedezeteket érvényesíthet.
A hitelezők cikkben szereplő csoportja nem alkot egy cégcsoportot, ilyen a cégnyilvántartásban nem szerepel. A csődtörvény nem tiltja azt, hogy egy cégcsoportba tartozó hitelezők szavazzanak a csődegyezségről, csak a szavazatukat negyedeli. A csődtörvény, utalva a gazdasági társaságokról szóló törvényre (Gt), egzakt módon meghatározza a cégcsoport fogalmát. Ez a számviteli törvény anyavállalat – és leányvállalat – definícióján alapul. A cikkben érintett cégek ezt figyelembe véve egyértelműen nem tartoznak a Gt szerinti azonos cégcsoportba. Egyes tulajdonosi összefüggések kisebbségi részesedések szintjén valóban léteznek, amit a közölt ábra próbál is feltérképezni, de ezek nem alapozzák meg a cégcsoportba tartozást.
Az sem állja meg a helyét, hogy e cégek valamennyien közös cash-poolt működtettek. Ilyet a Vegyépszer Hungáriával csak a Mahíd 2000, a Maépteszt és a Vegyépszer Építő Zrt. alkotott 2011 januárjáig. A „kreáltnak” nevezett követelések fennálló, létező követelések. Ilyen a líbiai beruházónak a Nemzetközi Vegyépszer Zrt.-hez került előleg-visszafizetési követelése, amely kötelezettség ott továbbra is fennáll. A csődeljárásban több hitelező tételesen kifogásolta a szóban forgó követeléseket, a kifogások döntő részét a bíróság azonban alapos – az egyik esetben több mint fél évig tartó – vizsgálatot követően, részletesen megindokolt végzéseivel elutasította. A cikkben többször hivatkozott Porr GmbH időközben visszavonta a csődegyezséget jóváhagyó végzés elleni fellebbezését.
SEPRÉNYI SÁNDOR
VEZÉRIGAZGATÓ, VEGYÉPSZER HUNGÁRIA ZRT. (SZENTGYÖRGYVÖLGY)
