Klingon – a nem emberi
Idegenül hangzónak alkotta meg Mark Orkrand nyelvész, mégis akadnak emberek, akik beszélik – igaz, folyékonyan világszerte talán csak húszan-harmincan – a klingonok, az amerikai Star Trek űrkalandokban szereplő harcias lények furcsa nyelvét. Majdnem anyanyelvi beszélőnek minősül Alec Speers, akivel kiskorában az apja évekig klingonul érintkezett (anyja angolul szólt hozzá). A játék nem ártott a fiú fejlődésének. Van klingon opera, lefordították e különös hangzású, ám alapos grammatikára épülő nyelvre a Hamletet és néhány más művet, kiadtak tankönyveket, és létezik Amerikában tudományos intézete is. Az évtizedeken át váltakozó sikerrel futó mozi- és tévésorozat példája ragadós: a többszörös Oscar-díjas Avatar űrlényeinek (Pandora kék lakóinak) szintén nyelvészprofesszor, Paul Frommer alkotta meg a Na'vi nyelvet.
Láadan – a feminista
A logikai nyelvek családja elsősorban a tudomány fejlődését szolgálja. Például ama vitatott elmélet (a Sapir–Whorf-hipotézis) kutatását, amely szerint a nyelv befolyásolja a gondolkodást. Ha így lenne, a mesterséges nyelv használata hatással lehetne a kísérleti alanyok észjárására. Ennek szellemében hozta létre James Cooke Brown 1955-ben a loglant (azaz logikus nyelvet). Az iskola kettészakadt, amikor szerzői jogi viták miatt 1987-ben az egyik csapat kidolgozta a hasonló lojban nyelvet. Mindkettő szavait a világ legelterjedtebb idiómáinak felhasználásával konstruálták. Kisebb leágazásként 1982-ben Suzette Haden Elgin olyan nyelvet gyártott, amely szerinte alkalmasabb a női, mint a férfigondolatok kifejezésére. A láadan egyúttal a férfiuralom ellen lázadó nők titkos nyelve Elgin egyik tudományos-fantasztikus regényében.
Szlovján – az interszláv
A szláv nyelvek közös nevezőjének szánják. 2006-ban kezdett dolgozni rajta egy holland fordító és néhány szláv önkéntes, mégpedig enyhe antimoszkovita hangulatban, hiszen szlovio néven 1999 óta már létezik modern szlávközvetítő nyelv, de azt azzal gyanúsítják, hogy – bár megalkotója szlovák – szókincsében főképp az oroszra épül. A szlovio honlapján viszont a szlavjánt puszta dialektusként tartják nyilván. A több évszázados pánszláv törekvéseket korábban is kísérte a közös nyelv kísérlete. Az egyelőre kevesek hobbijának tűnő szlavján és a szlovio latin és cirill betűkkel egyaránt írható.
Eszperantó – a klasszikus
Világszerte több tízezren – egyes becslések szerint akár kétmillióan is – beszélik, de legalábbis értik. Anyanyelvi megszólaltatóinak tekinthetők azoknak a szülőknek a gyerekei, akik eszperantó rendezvényeken ismerkedtek össze, és nem értik egymás nyelvét, ezért eszperantóul nevelik az utódot. Az eszperantó („reménykedő”) megalkotóját, Ludwig Lazarus Zamenhof szemészt nagyban motiválta szülővárosa, az akkor Oroszországhoz tartozó Bialystok orosz–lengyel–német–jiddis nyelvi megosztottsága. Az első grammatikát oroszul adta ki Varsóban, 1887-ben. Az eszperantót Hitler és Sztálin is üldözte: előbbi a nemzetközi zsidó összeesküvés eszközét, utóbbi a külföldi kémek titkos nyelvét látta benne.
Volapük – az elfeledett
Az eszperantóhoz hasonló siker lehetett volna, ha alkotója, Johann Martin Schleyer német katolikus pap nem lett volna annyira önfejű, hogy a volapük akadémia reformjaival szemben saját magának tartja fönn a döntést a nyelv fejlődéséről. Pedig az 1880-as évek végére világszerte milliósra becsülték az első igazán népszerű nemzetközi nyelv híveinek táborát. A nyelvfejlesztési belviszály idején viszont fölbukkant a – legalábbis európaiaknak – könnyebben tanulható eszperantó, amelynek hatására a volapük klubok többsége eszperantó egyesületté alakult. A nyelvtannal és szótárral 1880-ban közzétett volapük az angol world speak alapján kapta a nevét, és ez a szóalkotás is mutatja, hogy Schleyer igyekezett elszakítani művét az alapjául szolgáló európai nyelvektől. Az ázsiaiakra gondolva az r hangot eleve kihagyta, ám az ö és ü is próbára tehetett egy-két külföldit. Becslések szerint ma 20–30-an beszélik.
