Graz – púpos cet
Légbuborékra emlékeztető biomorfikus épülettel gazdagodott 2003-ban Európa kulturális fővárosaként a második legnagyobb osztrák város. A kortárs tárlatoknak otthont adó Művészet Házának megálmodója két angol mérnök, Peter Cook és Colin Fournier, akik fél évszázados popvízió „retrospektív manifesztumát” alkották meg a Mura partján. A púpos cetnek is becézett épület oldalsó és hátsó részébe beépítették a XIX. századi „Vasház” rekonstruált homlokzatát, burkolata kékes akrilüveg, ahonnan a tetőn ütőerekre emlékeztető csonkok emelkednek ki természetes fényt is juttatva a két és fél ezer négyzetméternyi kiállítótérbe.
Bern – lankás dombok
Paul Klee menye azzal a feltétellel adományozta a svájci festő 650 alkotását 1997-ben Bernnek, hogy 2006-ig felépül az apósa műveit bemutató múzeum. A nagyvonalú adomány hasonló gesztusra ösztönzött egy orvosprofesszort, aki a 110 millió frankra becsült építési költség közel felét fizette. Renzo Piano olasz sztárépítész három szárnyból álló épületegyüttest tervezett, melyek lankákból kiemelkedő elemei úgy simulnak egymáshoz, mintha maguk is dombok lennének.
Denver – üvegsziklák
Ambiciózus célokat tűzött ki az amerikai Denver: olyan épületet képzelt modern és kortárs gyűjteményének, amely tükrözi a város erejét és vállalkozó kedvét, maga is műalkotás, és méretei, technikai adottságai a legváltozatosabb új művészeti áramlatok bemutatását is megengedik. A berlini Zsidó Múzeumot jegyző Daniel Libeskind által tervezett, 2006-ban megnyílt múzeum külső és belső képét a hegyesszögű háromszögek, a különböző irányba dőlő, hol összetorlódó, hol széttartó falak határozzák meg.
Metz – sátortető
A párizsi Pompidou Központ új kiállítóhelye két éve nyílt meg az észak-franciaországi városban. Fő tervezője, a japán Sigeru Ban a párizsi anyaintézményhez hasonlóan olyan épületet álmodott meg, amely műtárgyak látványos elhelyezése mellett a jellegtelen városrészt közösségi térként átformálja. A hatalmas, üvegfalú betondobozok fölé egy óriási, tölgyfa szerkezetű sátor került, fehér üvegszálas teflonbevonattal. A sátortető szélei túlnyúlnak a kubusokon, hatalmas, de esőtől-naptól védett szabad teret hoznak létre, és vizuális kapcsolatot teremtenek a múzeum és környezete között.
Róma – modern kontraszt
Zaha Hadid, az iraki származású brit építész 1999-ben, nemzetközi karrierjének első szakaszában nyerte el közel 300 vetélytársa előtt az olasz főváros új, kortárs múzeumának építésére kiírt pályázatot. A többször halasztott megnyitóra jó évtizeddel később, már befutott építészként érkezett. A ma egyik fő művének tartott MAXXI-ban minden benne van, ami Hadid későbbi munkáit jellemzi, az orosz szuprematista és konstruktivista művészek alkotásaiból merített ihlet, a formák dinamizmusa, a nyersbeton–üveg–fém anyagkombináció. Róma presztízsberuházásnak szánta a múzeumot, mellyel cáfolni kívánták a várost konzervatívnak, a kortárs művészet iránt kevésbé érdeklődőnek tartó vélekedést. Hadid extravagáns, a környezetétől elütő, de azzal mégis párbeszédben álló, 21 ezer négyzetméteres épületegyüttesének kivitelezése az eredetileg tervezett összeg dupláját, 150 millió eurót emésztett fel. Gyűjteményre, neves kiállítókra pedig nem futotta, és ma már a MAXXI a csőd szélén áll.
