Paul Calle – Kollegiális
Egy művész is ott sürgölődött az Apollo–11 űrhajó kilövésének reggelén, 1969. július 16-án. A NASA összesen nyolc alkotót foglalkoztató programjába 1962-ben elsőként beválogatott, és abban a leghosszabb ideig – negyven évig – részt vevő, 1928-as születésű, két éve elhunyt New York-i Calle sci-fi kiadványok tervezőgrafikusaként hívta fel magára a figyelmet. A később bélyeg formájában kiadott, a Holdra szállást megörökítő rajzával vált világhírűvé. A sikeres expedíció előtti készülődést exkluzív engedéllyel megörökítő művész külön-külön és közösen is készített portrékat a napokban elhunyt Neil Armstrongról, valamint társairól, Buzz Aldrinról és Michael Collinsról, melyeket először 1969 novemberében mutattak be a washingtoni Nemzeti Galériában.
Andy Warhol – Pop-artos
A Holdra elsőként kitűzött és a felszállás romboló turbulenciájának következtében állítólag mindössze néhány óráig ott díszelgő amerikai zászlót Neil Armstrong felvétele alapján örökítette meg Warhol 1987-ben. A Moonwalk című, közel 1 x 1 méteres, páros nyomaton Aldrin is látható, a pop-art különc védjegyeként elhíresült neon árnyalatokban: neonsárga és -rózsaszín szkafanderben, elmosódott zászló és derengő kékes háttér előtt. Warhol egy másik, miniatűr alkotása megjárta a világűrt is: az ő és öt további művész – Myers, Oldenburg, Rauschenberg, Novros, Chamberlain – kerámiacsipre karcolt műve az 1969 novemberében landolt Apollo–12 fedélzetén utazott.
Alan Bean – Űrhajós
Valódi Hold-port is használ festményeihez Bean, aki negyedikként lépett a Holdra, miután az Apollo–12 landolt a Mare Cognitium nevű Hold-tengeren 1969 novemberében. Az egykori holdkomppilóta 1932-ben született Texasban, majd az ottani egyetem repüléstechnikai szakát elvégezve, haditengerészeti és berepülőpilóta-múlttal a háta mögött kezdte meg az űrhajóskiképzést 1963-ban. Összesen 69 napot, 15 órát és 45 percet töltött a világűrben, később űrrepülő-pilótákat képzett, 1981-ben pedig hobbija, a festészet miatt felhagyott addigi hivatásával. A Hold és az űrhajózás témájához hű, rendszeresen kiállító művész a Holdon síelő űrhajós, az okkersárgás fényben landoló űrhajók és a Holdról nézett Föld mellett Buzz Aldrin és Neil Armstrong portréját is megfestette.
Aleksandra Mir – Nőies
Buldózerekkel alakította a holland tengerpartot holddá. Az 1967-ben Lengyelországban született, jelenleg svéd-amerikai állampolgárként Londonban élő művészt 1999-ben hívta meg egy művészeti alapítvány Hollandiába, ahol a Holdra szállás harmincadik évfordulójára egynapos performance-szal állt elő. Miután civil traktorosok segítségével elkészültek a kráterek, és ad hoc múzeumot rögtönöztek a homokban talált szemétből, délután az egyik domb tetején az első Holdra szálló nőként Mir kitűzte az amerikai zászlót, majd egy fekete bőrű és egy német férfi is megszerezte a kategóriaelsőséget. Az ausztrál genderkutatók és holland anarchisták által is üdvözölt, 2000 dollár összköltségvetésű, 200 x 300 méter alapterületű tájépítészeti akció maradványait a nap végére eltüntették. A róla készült filmet és fényképeket azóta számos galéria és múzeum bemutatta.
Gerhes Gábor – Magyaros
Holdjáró hungarikum fogadja a Műcsarnok jelenlegi kiállításának látogatóit. A Holdra szálló első magyar űrhajós zászlót lengető áldokumentarista portréja egy budapesti műteremben készült, interneten rendelt szkafanderrel. A mű a magyar identitáskérdéseket történelmi környezetbe helyező, kortárs alkotásokat bemutató Mi a magyar? kiállításon látható október közepéig. A magyaros legendákat taglaló terem emblematikus műve a Munkácsy-díjas festő, tervezőgrafikus Gerhes Gábor alkotása, aki a magyar űrturista ücsörgő verzióját tavaly ősszel mutatta be az acb Galériában, a falsul hagyományossá nemesített magyar tárgyak között, például az alig százéves múltú „őshangszer”, a tárogató társaságában.
