Politikusok és pénzügyminiszterek, bankárok és brókerek, az EU sorsa iránt aggódók csüggtek a minap Andreas Vosskuhle szavain, amikor a német alkotmánybíróság elnöke kihirdette, hogy összeegyeztethető-e az ország alaptörvényével a szövetségi köztársaság részvétele az Európai Stabilitási Mechanizmusban (ESM). A döntés lényege az „igen, de”, ami tökéletesen tükrözte Vosskuhle törekvéseit. Szerinte nem „fekete-fehér, igen-nem” válaszokat kell adni az élet által felvetett kérdésekre, hanem az összes körülményt vizsgálva konszenzusra kell jutni. Ezt sikerült a gyakorlatba is átültetnie: míg az előző elnökök alatt gyakran született többségi döntés az alkotmánybíróságon, Vosskuhle vezetésével ezúttal is addig gyúrták az érveket, amíg egyhangú álláspontra jutottak.
Vosskuhle a német taláros testület eddigi legfiatalabb elnöke. 2010-ben, 46 évesen választották az intézmény élére, de korábbi karrierje is úgy alakult, hogy mindig ő volt munkahelyein a magas posztok legifjabb betöltője. Például 2007-ben, amikor a Freiburgi Egyetem rektora lett, aztán egy évvel később, amikor az alkotmánybíróságra került, ahol még elnökhelyettesként is a legfiatalabb volt. „A jog csodagyereke” – szokták emlegetni a közigazgatási, állam- és alkotmányjogra szakosodott Vosskuhlét, aki a vérében hordozta ezt az érdeklődést. Apja a düsseldorfi tartományi minisztériumban volt közigazgatási jogász, sokat mesélt a fiának arról, hogyan kell a jogot, a politikát, a történelmet és az emberismeretet ötvözni egy-egy döntés meghozatalában. Az ifjabb Vosskuhle számára mégsem volt családilag előírt a jogászi pálya, inkább azért ment a jogi egyetemre, mert akkor még nem döntötte el, mi akar lenni, s ez kínálta a legtöbb választási lehetőséget a későbbiekre. Egyvalakit azonban már az egyetemi évek alatt kiválasztott: szintén joghallgató feleségét, aki a „hétköznapi” igazságszolgáltatás elkötelezettje, ma tanácsvezető bíró a tartományi legfelső bíróságon. Gyerekük nem született.
Doktorijának témája is az volt, milyen jogorvoslat létezhet a bírákkal szemben, hogyan lehet a harmadik hatalmi ágat, vagyis a bíróságokat az alkotmányjogi ellenőrzés rendszerébe bevonni. Alkotmánybíróvá a szociáldemokraták (SPD) javaslatára választották, a kiegyensúlyozottságra és konszenzusra törekvő német politikában a jelölésre a pártoknak felváltva van joguk, s amikor megüresedett egy hely, éppen az SPD volt soron. Mindez korántsem jelenti azt, hogy Vosskuhle a szocdemek elkötelezettje lenne. Nem tagja egyetlen pártnak sem, a politikai paletta minden árnyalatának képviselői részéről tisztelet és elismerés övezi. Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy amikor az idei év elején Christian Wulff államfő lemondott, a kormányzó keresztény–liberális koalíció képviseletében Angela Merkel kancellár felkérte, vállalja el a jelölést. Ő pedig rövid gondolkodás után – és a feleségével megbeszélve – nemet mondott.
A 195 centi magas Vosskuhle nem szereti a protokolláris teendőket – de megköveteli a hivatalának járó tiszteletet –, és saját bevallása szerint azért is ragaszkodik az alkotmánybírósághoz, mert annak székhelye, Karlsruhe azon kevés helyek egyike, ahol a „külső befolyásoktól mentesen tud gondolkodni, szinte mint egy kolostorban”. Iratszekrényekkel zsúfolt irodájában helyet kapott egy heverő is, amin, ha ideje engedi, délután szunyókál. Legszívesebben Dél-Franciaországban nyaral, s magánemberként egy öreg Saab kabrióval jár. Kedveli az absztrakt festészetet, zenei ízlése Puccinitől és Bachtól Miles Davisig és Tom Waitsig húzódik, az írók közül pedig leginkább Stendhalt, Lev Tolsztojt és Thomas Mannt szereti.
