HVG, 2012. szeptember 1.
A közoktatás megváltoztatásának iránya, a leírtaknak megfelelően, régmúltat idéző struktúra felé mutat. Fontos azonban megjegyezni: a negatívumként bemutatott intézkedések egy része elvben pozitív hatású is lehetne, s megfelelhetne a modern, európai közoktatás követelményeinek.
Ilyen például a tanfelügyeleti rendszer. Angliában a XIX. század vége óta működik valamilyen formában a közoktatást felügyelő intézmény. Mai formájában az Ofsted (Office for Standards in Education – Oktatási Standardok Hivatala) 1992 óta üzemel. Ebben az erőteljesen decentralizált rendszerben a helyi, regionális oktatási hatóságok a közvetlen irányítók, az ő munkájukat felügyeli, fogja össze a központilag működtetett hivatal (lásd: http://www.ofsted.gov.uk/). A szigetországban bevezetett háromévenkénti iskola-ellenőrzés során a tanintézmény értékelésére a tanárokon kívül a szülők és a tanulók véleménye alapján kerül sor. Előzetesen az iskola önértékelő dokumentumait is felhasználják, és minden begyűjtött adatot nyilvánosságra hoznak honlapjukon, amelynek külön szülői aloldala is működik. Az angol rendszer célja, hogy az oktatás mint szolgáltatás minőségét értékelje, azzal a hosszú távú céllal, hogy fenntartsa a kiváló minőséget és az egyenlő hozzáférést a résztvevők számára. Biztosak lehetünk abban, hogy az angol rendszer sem hibátlan, mégis sokatmondó, hogy milyen központi elvek és milyen módszertan alapján működik, beleértve az átláthatóságot is. A hivatal a munkájáról nem a kormánynak, hanem a parlamentnek jelent.
Elhibázott gondolatnak tartom, hogy a tanárok munkájának ellenőrzése a bizalmatlanságról szólna, illetve hogy olyasmit akarunk mérni, ami „mérhetetlen”. Ha azt szeretnénk, hogy lényegesen javuljon a hazai oktatás minősége, végső soron pedig az emberek életesélyei, akkor át kell állítanunk a gondolkodásmódunkat, és szolgáltatásként kell tekintenünk a közoktatásra, amely nem kis pénzbe kerül (nagyjából a hazai GDP 3,2 százalékának megfelelő összeg a ráfordítás). A tanároknak meg kell szokniuk, hogy mint szolgáltatók ellenőrizhetők is. (Az más kérdés, hogy ezt sem a tanárképzés, sem a bérezés, sem a munkakörülmények nem segítik.) Az Ofsted fő elve (lásd Sinka Edit: Az Ofsted brit tanügyi felügyelet működése, 2008), hogy a közoktatásnak elsősorban a benne részesülők előtt kell elszámolnia a közpénzek felhasználásával. Éppen ezért a jelentések nyelvezete sem szűk elitnek szól, hanem a szülők, a tanulók és a társadalom számára is érthető. A közoktatás olyan átfogó rendszer, amivel mindannyian találkozunk mint tanulók és várhatóan mint szülők. Abszurd az a rendszer, amelyik a közoktatás működését külső visszajelzés nélkül kezeli, dacára a felmérésekből jól látható korrekciós igényeknek. Szintén nem egészséges, hogy a pedagógusok számára sem áll rendelkezésre a munkájukat szakmailag értékelő, támogató szerepű visszajelző rendszer. Fontos persze, hogy ez a visszajelzés ne a papírok (és még újabb papírok!) pipálgatós ellenőrzésében merüljön ki. S fontos az is, hogy a valódi cél ne az adott kormányzati politika iránti lojalitás méricskélése legyen. (Képünkön: tanyasi iskola az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.)
JUHÁSZ JUDIT
OKTATÁSSZOCIOLÓGUS (BUDAPEST)
