HVG, 2013. február 23.
Úgy adódott, hogy a Budapest pilisi kapuja felcímű cikkben említett perben én voltam a környezetvédők ügyvédje, én képviseltem a Levegő Munkacsoportot. Bár a szóban forgó pert a zöldek nyerték meg, az ítélet csak annyit írt elő, hogy az engedélyezési eljárásba be kell vonni az elkerülő út két végpontjának lakosságát, így például a III. kerületieket, akik korábban nem is értesültek az államigazgatási procedúráról. A környezetvédelmi hatóság annak rendje és módja szerint le is folytatta az új eljárást, majd ismét kiadta az engedélyt. Azt akarná mondani a cikkíró, hogy a miatt az egy év miatt, ameddig a per folyt, nem épült meg hét esztendőn át az elkerülő út? Nonszensz. Nagyobb probléma, hogy a cikk azt sugallja: a zöldek fellépése olyan fegyver, ami bármilyen beruházást meg tud akasztani. Ha ez ténylegesen így volna, akkor nem épül meg sem a 4-es metró, sem a kőröshegyi völgyhíd. Ma már sokan tudják, hogy ezek felesleges presztízsberuházások voltak, miként azt a környezetvédők elsőként szóvá tették, de akkor még mindenki kinevette őket. Hiába lett azonban a zöldeknek szerintem igazuk, a beruházások mégis megvalósultak. Nem értem, mire jó úgy beállítani a környezetvédők pereit, mint amik meghatározó befolyással vannak az ország sorsára. Tudomásul kellene venni azt is, hogy amennyiben a zöldek perelnek, és nyernek, akkor sem ők okozzák egy beruházás késedelmét, hanem a magyar bíróság találja úgy, hogy hibás volt az engedélyezési eljárás. Márpedig ezért a közigazgatást kellene ostorozni s nem a civil szektort, amely a szabálytalanságokra felhívta a figyelmet.
KISS CSABA ÜGYVÉD
(BUDAPEST)
