Maradt-e a politikusban valami a liberális eszmék iránt fogékony ifjú jogászból, vagy végleg a kommunista hatalmi gépezetbe simuló, hatékony bürokratává vált? – találgatják annak kapcsán, hogy a kínai parlament ülésszakán az előre rögzített menetrend szerint miniszterelnökké választják az 57 éves Li Ko-csiangot, aki elvileg tíz évig maradhat a helyén. Ezen a poszton a népköztársaság történetében ő lesz a legfelkészültebb szakember, elődeivel szemben nem mérnöki vagy természettudományos, hanem jogi és közgazdasági végzettsége van, és angolul is ő tud a legjobban a hierarchia felső köreiben.
A szegény kelet-kínai Anhuj tartományban, helyi pártkáder gyerekeként született 1955-ben. Érettségi után, 1974-ben a kulturális forradalom követelményeinek megfelelően falusi népi kommunába vezényelték mezőgazdasági munkára. Nappal a földeken dolgozott, este pedig az otthonául szolgáló vályogviskóban tanult. 1976-ban belépett a Kínai Kommunista Pártba (KKP), és a kommuna párttitkárává választották. Mao Ce-tung halálát követően a falvakba száműzött fiatalok hazatérhettek, ám apja nagy csalódására Li nem elégedett meg a helyi káderkarrierrel, hanem 1977-ben felvételizett a Pekingi Egyetemre. Ezt a lehetőséget éppen abban az évben nyitották meg újra – a kulturális forradalom éveiben csak az arra érdemesített munkások és parasztok tanulhattak tovább –, és a kínai felsőoktatási rendszerben az akkori 200 ezer helyre ötmillióan pályáztak.
A jogi karon egyik diáktársával – akiből később ellenzéki lett, és jelenleg az USA-ban él – Li részt vett a brit Lord Denning jogászi alapvetésének kínai nyelvre fordításában. Szívós következetességgel tanult angolul, a szavakat gumival összefogott kártyákra írta, és azokról magolt buszmegállóban vagy a menzán sorban állva is. 1982-ben a KKP ifjúsági szervezetének titkárává választották az egyetemen, ahol közgazdasági diplomát, majd doktorátust is szerzett, témavezetője a szakmai körökben a piaci reformok bajnokának tartott Li Ji-ning volt. Az 1989-es, demokráciát követelő megmozdulások idején közvetíteni próbált a szemben álló felek között, de megmaradt a KKP mellett.
A hierarchiában gyorsan emelkedett, mentora a tavaly, tíz év után távozott Hu Csin-tao pártfőtitkár-államfő volt, akinek példáját követve 1993–1998 között a KKP ifjúsági szervezetének első titkári posztját töltötte be. 1998-ban nevezték ki az ország éléskamrája, Honan tartomány kormányzójává, ahol éppen akkor pattant ki a botrány, hogy kampányszerű véradás során emberek ezrei fertőződtek meg HIV vírussal. Li – aki 43 évesen a legfiatalabb tartományi vezető volt – először hárított, a sajtót okolta, és csak vontatottan látott neki a probléma kezelésének. 2004-ben Liaoning tartomány párttitkára lett, ahol kiváló pekingi kapcsolatainak köszönhetően jelentős központi támogatásból szociális lakásprogramot indított. Gazdasági menedzseri tapasztalatait kamatoztatta azt követően is, hogy 2007-ben bekerült a KKP politikai bizottságának állandó bizottságába, egy évre rá pedig első miniszterelnök-helyettes lett, mely pozíciójában tavaly májusban Magyarországon is járt. A frakcióküzdelmet végül az ifjúkommunistákkal szemben a vezető káderek leszármazottainak klikkje nyerte, így az ország irányítását pártfőtitkár-államfőként Hszi Csin-ping vette át. A tandem tagjaként Li a gazdaságpolitikáért felel majd, és a kínai konjunktúra lassulását látva lesz is bőven feladata, így kevesebb ideje jut majd amerikai irodalmat fordító nyelvészprofesszor feleségére és lányukra, illetve kedvenc hobbijára, az olvasásra.
