HVG, 2013. április 20.
Mint egykori filmforgalmazó és producer, régen volt romániai vállalkozásom majd 10 éven át élvezte a cikkben szereplő Országos Filmhivatal áldásos tevékenységének következményeit. Fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy a román Országos Filmközpont nevezetű hivatal / hatóság (Centrul National al Cinematografiei – CNC) helyes fordítása Nemzeti Filmművészeti Hivatal lenne. A CNC a kilencvenes években a törvényhozó szándékai szerint eredetileg azért létesült, hogy kézbe vegye az állami tulajdonban lévő filmszínházak működtetését, és támogassa a román filmgyártást. Vartopeanu asszony igazgatóvá kinevezése után a hivatal tevékenysége új fordulatot vett. A CNC gyakorlatilag cenzúrahivatallá vált, a román piacon nem lehetett filmeket forgalmazni az engedélye nélkül. Engedélyeztetni kellett azokat a filmeket is, amelyeket csupán dvd-n forgalmaztak, sőt jóvá kellett hagyatni a filmek címeit és a dvd-k borítóját is. A hivatalnak jogában állt a filmforgalmazást indoklás, valamint a fellebbezés lehetősége nélkül megtagadni. Azt is elérte a CNC, hogy csak román feliratos vagy románul szinkronizált filmek kerülhettek kereskedelmi forgalomba. Vartopeanu asszony hamar szövetségest talált a román jogvédő hivatalban, közös tevékenységük eredményeképp a kétezres évek közepére sikerült a teljes kereskedelmi ágazatot tönkretenni. Míg a 2000-es évek elején Magyarországon körülbelül 1200 filmkölcsönző működött, a húszmilliós Romániában a számuk nem érte el a 300-at sem. Szakmai berkekben mindenki azon szórakozott, hogy Románia az egyetlen európai ország, ahol sem Walt Disney-filmeket, sem pornót nem lehet vásárolni. De mert a gyerekek Walt Disneyt akartak nézni, a felnőttek meg „felnőtt” filmeket, a kalózfilmgyártás óriási fejlődésnek indult.
SZENTIVÁNYI ISTVÁN
(CHEMNITZ, NÉMETORSZÁG)
