HVG, 2013. május 11.
Spiró György Gorkij életével foglalkozó cikkének megjelenésével egyidejűleg tették közzé a napilapokban a Nemzeti Színháznak a 2013–2014-re vonatkozó műsortervét. Abban Gorkij is szerepel az Éjjeli menedékhellyel. Ejnye, ejnye, Vidnyánszky igazgató úr, előbb meg kellett volna kérdeznie a MTA elnökét! Apropó, Gorkij. Az első világháború után Vilma holland királynő akciót kezdeményezett éhező, rosszul táplált magyar gyerekek holland családok által hosszabb időn át történő vendégül látására és felruházására. Több ezer magyar család élt a lehetőséggel. A főváros hálából a Városligeti fasort a királynéról nevezte el. A kevésbé hálás utókor városvezetése a Vilma királynő utat a negyvenes évek végén azonban átnevezte Gorkij fasorrá. Az utcaneveknek a rendszerváltozást követően történt revíziója során a fasor visszakapta a Városligeti nevet. Felteszem a kérdést: nem volna illő „visszaadni” a most beiktatott Vilmos Sándor holland király szép emlékű dédanyjának azt a fasort?
DEL MEDICO IMRE
(BUDAPEST)
Spiró György ragyogó esszéje kapcsán emlékeztetnék arra, hogy az ideológiai szempontból ugyancsak felemás rendszerváltoztatás után Moszkvában visszaadták az addig a szovjet főváros főutcájának tekintett Gorkij utcának az eredeti nevét. Ma – akárcsak a forradalmak előtt – Tverszkaja a neve.
KISS ERZSÉBET
TANÁR (BUDAPEST)
