HVG, 2013. május 18.
Ha vallásáról kérdezték, reformátusnak vallotta magát, így is elhatárolva magát az inkább evangélikus szlovákságtól. Amelynek sarja volt. A legnagyobb költőnkről van itt szó, Petőfi Sándorról. A törökverő Hunyadi János a havasalföldi román fejedelemségből származott. A Zrínyiek? Horvátok voltak. További „magyarrá” lett nagy történelmi személyiségek nevének sorolásával folytathatnám. És némi túlzás, de mondom: a 67-es kiegyezés után a fogunkkal vakarózhattunk volna, ha itt nem kapnak működési teret a dolgukat fölényesen értő és végző zsidó gyáralapítók, pénzemberek, nagykereskedők, kultúragyarapítók. Országgazdagító tevékenységük oktatólagos népszerűsítését itt is fájdalmasan hiányolom. Most csak Richter Gedeon nevét ugratom ki a múlt századelőről. Patikusként kezdte, és lett megalapítója egy olyan gyógyszeripari gyárnak, amely már a két világháború között nemzetközi rangra emelkedett, mai sikeressége pedig köztudomású. Ő egy pápai nunciusi menlevéllel megmenekedhetett volna, de maradt – a Dunába lövésig... „Hajrá, magyarok!”? Egyáltalán: ki a magyar, mi a magyar? És szabad-e a politikai nemzet valamely tagjait – bírói verdikttel! – nem magyarnak, nemzetellenesnek minősíteni? Miniszterelnökünk a kereszténységről is szólt nemrég Portugáliában. Mely üdvtan szerint az Úr a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Adódik a kérdés: tessék mondani, a cigányt is...?
SZABÓ SÁNDOR
(BUDAPEST)
